Paul Brunton már zsenge gyermekkorától nagyon érzékeny volt, körülbelül 16 éves korában erős misztikus élményben volt része, amely érzékenységét tovább növelte. Nagy igyekezettel szentelte idejét az olvasásnak, a művészeteknek, vallások összehasonlítására, később tanulmányozta az okkultizmust, misztikát és később a filozófiát is. Szerteágazó gazdag újságírói tevékenysége után a húszas évek végén a Success Magazine társkiadója lett. Hamarosan azonban felhagyott ezzel a tevékenységével és utazással, szellemi irodalmi munkával és szellemi tanulmányokkal foglalkozott.

 

Amikor egy előkelő londoni lap főszerkesztői állását kínálták neki, elutasította, mert teljesen eluralkodott rajta a vallások, misztika és filozófia iránti mély érdeklődés, főleg a keleti filozófiák iránt. Ha meg akarta találni a „Mi a világ és az élettapasztalás lényege? Mi vagyok én? Mi a lét célja?” jellegű – ahogy ő mondta, – kínzó kérdésekre a választ, sok távoli utat kellet megtennie a válaszok forrásának a felderítésére és sok áldozathozatal mellett kockáztatnia is kellett. Több mint negyven éven át az egyik országból a másikba vándorolva, egyik helyről a másikra, hogy fellelje munkájához a anyagot. Meglátogatta Indiát, Egyiptomot, Kambodzsát és további ázsiai országokat is, amelyekben átmenetileg lakott és ismét visszatért.

 

Keleti utjai alatt egészsége erősen megtört, általában azonban igyekezett önmagát gyógyítani, jobbára hosszú böjtökkel. Felfedezői érdeklődése a többnyire a még épségben fennmaradt s a világ különböző félreeső helyein szétszóródott ősi szellemi tudás maradékára összpontosított, de közvetlenül a még élő, a keleti filozófiát ismerő és hagyományokat őrző hírességekre is. Ezek egyike volt őfelsége a Mysere-i maharadzsa, aki nagyvonalú vendégszeretében részesítette Bruntont a gyönyörű Dél-India-i birtokán, ahol zavartalanul elmélyülhetett a magasabb ázsiai filozófiai tudományokban. Minél tovább és minél mélyebbre ásott a Kelet rejtett tudományaiba és szellemi tanaiba, annál tisztábban látta és értette ezek rendkívüli jelentőségét, annak fontosságát, hogy ezek a tanok, a régmúlt bölcsek és gondolkodók tanai modern felfogásban megmaradjanak az egész emberiség számira, főleg a Nyugat számára. Megértette azt is, hogy Nyugatnak és Keletnek óhatatlanul együtt kell működnie, nem csak technikai, gazdasági vagy politikai jelleggel, hanem szellemi szinten is.

 

Utazásai folyamán 1934-ben adta ki „India titkai” című művét, melyben a Nyugat embere számára egy akkori Dél-India-i szellemi vezetőt mutatott be, a tamili Sri Raman Maharis jógit. Ennél a könyvnél használta először a Paul Brunton álnevet. Ez is egy komoly töréspontra utal életében és karrierjében. Ettől fogva ugyanis újságíró és riporter helyett kizárólag szellemi témákkal foglalkozó írások szerzője szerett volna lenni, és lett is. Egyiptomi tartózkodásáról szól az „Egyiptom titkai” című könyve, melyben a Nagy-piramisban töltött éjszakáinak tapasztalait írja le. Megjelentek még ezek a művei: „Titkos út”, „Belső valóság”, „Nadjá keresése”, „Himalája titkai” és két filozófiai főműve: „A jóga titkos tanításai” és az „Önvaló bölcsessége”.

 

Könyveit a világban részint nem értették meg, részint sokat kritizálták, de szerzőnk mindig meg volt győződve róla, hogy állításai tényeken nyugszanak és teljesen igazak, annak ellenére, hogy a jobbára materialista világ számára nehezen elfogadhatók. Elismerte azt, hogy e tanok és a bennük foglalt bölcsességek teljes megértése az olvasótól bizonyos felkészültséget kíván, mégpedig felszabadítani az elmét a pontatlan gondolkodási módoktól és a lehető legtökéletesebb áthatni tudományos szellemmel. Csak így tud az érdeklődő egy olyan eszközt kapni, amely képes a filozófia igazságát elbírálni.

 

Műve hiánypótló szolgálatot tesz és lelkesíti azokat a szellemi éhezőket, akiknek nagy szüksége van erre, akik egy szellemileg nemesebb és fennköltebb világban szeretnének élni, mint az a világ, amelyben fiziakai valójuk él. Megoldást nyújt arra, hogyan kifejezni a szellemiséget életünkben korunk követelményeinek megfelelően. Igazán nemes munkát végzett, mivel a legrejtelmesebb igazságokat is könnyen érhetővé tette. Gyakran mondogatta, hogy nem azoknak ír, akik az akadémiai karosszékből tanulmányozzák a filozófiát, hanem azoknak az embereknek, akik majd használni is fogját életük során.

 

Paul Brunton gyakran látogatott színházba vagy moziba. Különösen a humoros, inspiráló és szellemes vígjátékokat és musicaleket kedvelte. De sosem tartott otthon tévékészülétek. Otthonát valószínűleg a meditáció és összpontosítás légköre hatotta át, s ezt nem szerette volna tévével vagy zenehallgatással zavarni. Még annak ellenére sem, hogy szerette a klasszikus zenét, melyet a legszellemibb művészetnek tartott.

 

Amikor otthon tartózkodott, mindig dolgozott, tanulmányait folytatta vagy olvasott s ha relaxálni szeretett volna, sétákat tett, bevásárolt vagy elment vacsorázni. Kiterjedt levelezést folytatott a világ minden tájával. Mivel nem volt állandó asszisztense, a levelezés bonyolítása sok értékes idejét rabolta. Ennek ellenére minden levelet elolvasott és figyelemben részesített. Kitűnt minden élő teremtmény iránti nagy szeretetével, legyen az ember, állat vagy rovar. Más helyzetébe való beleélése hihetetlenül nagy volt.

 

Magányos életet folytatott, sokat utazott és váltogatta lakóhelyét. Utazásainak okát azonban senkinek sem árulta el, így legközelebbi barátai is csak a leveleiből értesültek tartózkodási helyéről. Meg volt győződve arról, hogy ezt a „nomád életmódot” a sors ítélte számára, hogy ne legyen esélye sem helyekhez vagy személyekhez kötődnie s hogy az egész világ lehessen egyszerre az otthona és minden ember faj vagy bőrszíntől függeltenül a társa lehessen. Személyiségét csak paradoxonok segítségével lehet körülírni: olyan könnyedén élt, mint a lélegzés, kedves volt, de szigorú is, szerény volt, emellett fenséges. Áldás volt a közelében tartózkodni. Lelki energiája szinte kifogyhatatlan volt. Bárhová is ment, jegyzetfüzete, melybe megfigyeléseit, elmélkedéseit, de főként szellemi inspirációt és megérzéseit jegyzetelte, mindig keze ügyében volt.

 

Sok olvasója nyilatkozott úgy, hogy Brunton életműve egy magasztosabb élet ajtaját nyitotta meg előttük. Azok a diákjai vagy művének hívei, akik abban a szerencsében részesültek, hogy személyesen találkozhattak vele, úgy találták, hogy ő maga a tényleges képviselője és végrehajtója annak, amiről ír. Sosem fogadta el könyveinek népszerűségét saját jeles bizonyítványaként, inkább annak bizonyítékaként, hogy a Nyugaton is fontos erről a témáról értekezni. Nem akart szellemi vezetőként tetszelegni és tanítványokra szert tenni.

 

Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején Brunton teljesen eltűnt a világ elől, senki sem tud a hollétéről semmit. Ebben az időben gyűjtötte össze ismereteit intenzív szellemi tanulással. Később derült csak ki, hogy Ausztráliában, Új Zélandon és az USA-ban tartózkodott, majd csöndesen visszatért Európába és itt élt magányosan még egy ideig, szívének legkedvesebb táján, Svájc magas hegyei és tavai közt. Itt a viszonlyagos magányban már csak az írásnak szentelte magát. A svájci Vevey-ben halt meg 1981 július 27-én.

 

Brunton kívánsága volt, hogy azok a szövegek, melyeken élete utolsó éveiben dolgozott, vagyis az Esszék a keresésről és a 16 kötetes Paul Brunton jegyzetei csak halála után jelenhessenek meg. Legközelebbi barátai amerikában adták ki ezeket a műveket a XX. század kilencvenes éveinek végén. Érdekes módon vannak tagolva ezek a szövegek: különálló bekezdésekbe és cikkekbe, melyeket a szerző „paras”-nak nevezett. Ezekben egyszerre mindig csak egy bizonyos mennyiségű tényt, tudnivalót vagy tapasztalatot tár fel az olvasóknak, amiről aztán az olvasónak kell kreatívan elmélkednie intuitív módon.

 

Brunton jegyzetei 16 kötetben

 

Próbáljuk meg mi magunk is feltenni a kérdést Paul Brunton életművével kapcsolatban: „Nem a jó sorsa és nagy szerencséje teszi-e lehetővé a jelenleg oly sokat próbált Föld bolygón minden tudatosan vagy anélkül sóvárgó egyén számára, hogy magasabb szellemi szomját Brunton szövegeinek tanulmányozásával elégítheti ki?”

 

Brunton néhány műve Magyarul is olvasható.

 

(Forrás: Fordította: Szarka Gyula a www.paulbrunton.cz oldal engedélyével)