Delhi külvárosáig eljutni is beletelik legalább három órába taxival, Kadzsurahóba, ahol a híres Kámaszutra-jeleneteket ábrázoló hindu templomok találhatók, pedig már csak repülővel érdemes elindulni. A világörökség részét képező szentélyekről nyolcszáz évig senki sem tudott. A hindu uralkodók olyan félreeső helyre építtették őket, hogy rövid időn belül elnyelte valamennyit a dzsungel. Csak 1838-ban fedezték fel újra a különleges, erotikus féldomborművekkel díszített építményeket. A brit hadsereg térképész tisztje bukkant rájuk, és ezt üzente Viktória királynőnek: „A szobrok gyönyörűek, de túlságosan illetlenek.” És akkor még enyhe kifejezést használt, hiszen még ma is megbotránkoztatják az idetévedő turistákat szemérmetlenségükkel. Az ember csak áll a pajzán jelenetek előtt, és zavarában irul-pirul. Nem így a hindu templomőrök! Egyikük a világ legtermészetesebb hangján állapítja meg mögöttem: „The life is O.K., Mam!” (Az élet szép, asszonyom!) Azzal vigyorogva beinvitál a templom szentélyébe. Nem fogják elhinni, mit pillantok meg ekkor az oltáron: egy óriási, gránit hímvesszőt!

 

A templomi elefántok egy kis baksisért bárkit megáldanak

 

A Szent Lingammal, a termékenység szimbólumával, ezentúl minden hindu templomban találkozom. Kancsipuramban, a hét legszentebb város egyikében – ahol épp egy vallási ünnep közepébe csöppenünk – annak is tanúja lehetek, hogyan áldoznak neki a hindu asszonyok virágot, rizst, gyümölcsöt. Azt remélik ettől, hogy Síva isten kilenc hónap múlva gyermekkel ajándékozza meg őket. Hiába, India hisz a jövőjében!

 

De ne fussunk ennyire előre, hisz ez már délen történt, a Bengáli-öbölben, oda pedig még el kell jutnunk valahogy!

 

 

Venkatesh, a fiatal taxis, el nem mozdul mellőlem, amíg a kocsijához nem érünk a madrasi repülőtéren. Naná, majd talán átenged valaki másnak! Errefelé sok az ember, és kevés a fóka, szemfülesnek kell lennie annak, aki életben akar maradni. A fiú egyébként tetszik nekem, olajosbarna a bőre, mint Idelent Dél-Indiában mindenkinek, és a szeme két ragyogó karbunkulus. Ő fog kísérgetni bennünket, szállítani ide-oda, másképp nem Ismernénk ki magunkat Tamil Nadu tartományban.

 

A Bengáli-öböl partja egy végtelenített halászfalu

 

A Bengáli-öböl partján fekvő Madras valaha a britek déli támaszpontja volt, 1956 óta azonban tartományi főváros, nyüzsgő, zajos, iszonyúan forgalmas hely. Továbbmenekülünk az óceán partján fekvő Mamallapuramba. Ez a kis halászfalu afféle turistaenkláve. Minden a fehér embert szolgálja, az előkelő szállodáktól kezdve a rafinált kisvendéglőkön át a jógacentrumokig. A falucska kicsit poros, elhanyagolt ugyan, de pont ettől olyan bájos. Első nap vidám fesztivál vonul át rajta, a környék lakossága ünneplőben, piknikkosárral a kezében, teljes számban képviselteti magát rajta. A családok büszkén feszítenek, és költik nehezen megkeresett pénzüket. Ez az első alkalom, hogy nem tőlem kéregetnek, hanem engem kínál meg valaki egy ismeretlen trópusi gyümölccsel. Finom, bár elnyomja az ízét az erős fűszer, amit errefelé mindenre rászórnak. A lakosság egyébként szinte teljes egészében vegetáriánus, ennyiféle zöldséget még életemben nem láttam. Ha megszomjaznak, odajárulnak a kókuszdióárushoz, az lekanyarintja a zöld gyümölcs tetejét egy sarlószerű késsel, és máris lehet szürcsölni az üdítő italt. Mások cukornád nedvét szívogatják, a férfiak bundában sült erős paprikát rágcsálnak, a gyerekek tömik magukba a szilvához hasonló bogyókat. Paradicsom ez, ha mondom, meg se kell mozdulni, és kész az ízletes étel!

 

 

Két nap lazítás után vállalkozunk rá, hogy a hőségben útra keljünk Kancsipuramba. Ismert zarándokhely, egyúttal a selyem fővárosa. A kereskedő, akihez Venkatesh elkalauzol minket, gazdag ember, már a dédnagyapjának is itt állt a selyemszövő üzeme. Száz embert foglalkoztat, élet-halál ura, az eladólányok egyetlen intésére ugranak, és pillanatok alatt elénk terítik az üzlet választékát. A művelt, finom modorú kereskedő a sikeres vásárlás végén meghív minket egy pohár csajra, azaz fűszeres, tejes teára. Eldicsekszik vele, hogy a sálakat és az ágytakarókat a fia tervezte, aki Milánóban végzett iparművész. Ő örökli majd a nagy múltú családi vállalkozást.

 

Kancsipuramban hét hindu templom található, híres zarándokhely

 

Másnap felkeressük a „Virradat Városát”, Auroville-t! A település a világ legismertebb spirituális központja, egyben jövőváros, ahol harminc éve azon dolgoznak, hogy megalkossák a létezés új modelljét. Kétezer lakost számlál, akik a Föld harminckét országából toborzódtak, és nemzetiségre, fajra, bőrszínre tekintet nélkül, távol minden politikai vagy vallási irányzattól, békében és harmóniában élnek egymás mellett. Itt senki nem pénzért dolgozik, hanem azért, hogy a lehető legjobban kiteljesítse az adottságait...

 

A vallási fesztiválokra még a tehenek szarvát is kifestik

 

Mindez olyan szépen hangzik, hogy egy pillanatra megingok: egyáltalán haza kell-e nekem mennem? Aztán eszembejutnak a gyerekeim, és kitapogatom a zsebemben a repülőjegyemet. Hál’ Istennek megvannak! Búcsúzáskor megígérem hűséges kísérőnknek, Venkateshnek, hogy Magyarországon mindenkinek elhíresztelem: Mamallapuramban senki mást nem szabad felfogadni idegenvezetőül, csakis őt!

 

Vankatesh e-mail címe: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

(Forrás: Koronczay Lilla: Hihetetlen India! = Nők Lapja, 60. évf., 13 sz., 2009. április 1., 70-71. o.)