A mester mondotta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”
A mester mondotta: „Ju (Ce-lu), megtanítsalak-e arra, mi az igazi tudás? A tudottról tudni, hogy tudjuk; a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk: ez az igazi tudás.”
Zsan K’iu azt mondta: „Nem az a baj, hogy nem tetszik nekem a mester tanítása, de hát az erőm nem elég hozzá.” A mester így válaszolt: „Akinek az ereje nem elég, az útközben merül ki; te azonban (előre) határt szabsz magadnak.”
A mester mondotta: „Akiben a természetes tulajdonságok túlszárnyalják a műveltséget, az vadember. Akiben a műveltség szárnyalja túl a természetes tulajdonságokat, az közönséges írnok. Akiben a műveltség és a természetes tulajdonságok kiegyensúlyozódtak, az nemes emberré lett.”
A mester mondotta: „Aki hozzám magától jött s (a tanításért) legalább egy köteg szárított húst felajánlott, attól én sohasem tagadtam meg a tanításomat.”
A mester mondotta: „Nem tanítom azt, aki nem igyekszik (tanulni); nem segítem azt, aki nem igyekszik kifejezni magát. Akinek elébe tártam (a kérdés) egyik sarkát, s nem képes abból kifejteni a három másik sarkát, annak tanítását én nem folytatom.”
A mester mondotta: „Azt hiszitek, fiaim, van valami titkom előttetek? Semmit sem titkolok előttetek. Semmi olyat nem teszek, amiről ti, a tanítványaim, ne tudhatnátok. Ilyen vagyok.”
A mesternek négy alapvető tanítása volt: a műveltség, az erkölcs, a hűség és a megbízhatóság.
A mester mondotta: „Úgy tanulj, mintha semmit sem értél volna el, és mindig félj, hogy elveszíted (amit tanultál).”
A mester mondotta: „A fiatalokkal (is) tisztelettel kell bánni, mert ki tudja, nem szárnyalnak-e túl bennünket a jövőben. Ha azonban negyven- vagy ötvenéves korukban sem hallattak még magukról, akkor bizony nem érdemlik meg, hogy tartsanak tőlük.”
A mester mondotta: „A régi időkben aki tanult, önmagáért tette. Manapság aki tanul, mások miatt (az elismerésért) teszi.”
A mester mondotta: „Megtettem, hogy egész nap nem ettem, egész éjjel nem aludtam, és csak gondolkodtam. Semmi hasznom nem volt belőle. Tanulni a legokosabb.”

 

 

(Forrás: Konfuciusz: Beszélgetések és mondások (Ford.: Tőkei Ferenc)
(Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1995.) 18., 37., 43., 49., 53., 61., 67., 107., 119. o. )