A buddhizmus történelmi és irodalmi hatásainak egy avatott kutatója e vallásrendszert „Nagy Sándor után a legnagyobb világhódítónak” nevezte. Ezzel nem a buddhista hívők nagy számára, nem is a buddhizmus elterjedési területére utalt, hanem a buddhizmus szellemi hatásának kiterjedtségére.

 

Mert a Nyugat lelki életét titkon a Kelet táplálja. Észrevétlenül szivárogtak be mesevilágunkba a keleti mesék elemei. A Buddha-legendának az egyházi apokrif irodalomban és a nyugati hagiográfiában (= A történettudománynak a szentek életével foglalkozó ága) is rendkívül fontos szerepe van. E téren még folynak a vizsgálatok, de már most bizonyos, hogy például a Barlaam és Josaphat legendában Buddha életrajza tükröződik, ahogy azok az idegen vonások, melyekkel a legenda Szent Tamás életrajzát felruházta, a buddhizmusból érthetők meg.

 

Kézenfekvő tehát a kérdés: milyen befolyást gyakorolhatott a buddhizmus a vele földrajzilag szomszédos iszlámra? Vajon rá is hatott a buddhista gondolat fent említett világhódító ereje?

 

Nem én vagyok az első, aki fölteszi ezt a kérdést. Mióta az iszlám történelmi szerepe a tudomány tárgya, több tanulmány is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Úgy gondolom, ez a Kőrösi Csomának szentelt óra méltó alkalom arra, hogy ezt a kérdést teljes terjedelmében kibontsuk.

 

 

(Előszó)