A család férfiágon Hamburgból került Magyarországra, női ágon spanyol zsidó kiűzöttekből eredt. A magyar ág megalapítója, Goldziher Mózes, 1735-ben költözött Köpcsénybe. Adolf, Ignác atyja, itt született, de 1842-ben Székesfehérvárott telepedett meg. Felesége a rajkai Berger család leszármazottja. Házasságukból született fiuk 1850. június 22-én. A kereskedő apa szinte kegyetlen komorsággal neveli gyermekét. Nyilván ki nem elégített tudományos vágyait benne szerette volna megvalósítva látni. Hajnali 4-5 órakor ébreszti a kisfiút. Ötéves korában már áttanulmányozta a Biblia héber szövegét, nyolcévesen Talmudot tanul. Sétáik alkalmával atyja szinte elérhetetlen erkölcsi normákat tűz elé. Nyomán a gyermek éjjel sírógörcsöt kap, mert érzi, hogy képtelen ezeket megvalósítani.

 

A gimnázium első öt osztályát szülővárosában végzi a cisztercitáknál. Tizenkét éves, amikor első könyvecskéje megjelenik: Szichát Jicchák (Izsák, imája) címmel (Pest, 1862). A zsinagógai költemények kritikáját adja. Egy évre rá, bár-micvája ünnepén - ez a zsidóság körében a férfivá avatás ideje - a zsinagóga szószékéről szónoklatot mond. Ez az élmény egész életében kíséri és büszkeséggel tölti el.

 

Az apa 1865-ben Pestre költözik, itt próbálkozik bőrüzletével. Fia a gimnázium felső osztályait a református gimnáziumban végzi. Itt tesz érettségit 1868. február 25-én. Közben -1865-től - az egyetemen is hallgat előadásokat: arabot, törököt és perzsát. Egyik tanára, Vámbéry Ármin mutatja be két török mesefordítását a magyar olvasóközönségnek ilyen hangos reklámmal: "Egy tizenhat éves orientalista." Fordulópontot jelent életében, amikor Ballagi Mór és Vámbéry állami ösztöndíjra ajánlja Eötvös Józsefnél. A kultuszminiszter fogadja őt hivatalában; és érdeklődik tervei iránt. Az audiencia után így nyilatkozott: "Tetszik nekem ez a zsidó fiú." Később otthonába is meghívja, és ígéretet tesz neki egy németországi tanulmányútra. A sémi irodalom felállítandó tanszékét szánja neki a pesti egyetemen.

 

Goldzicher Ignác

 

 

1869-ben már Berlinben találjuk. Innen Lipcsébe megy, ahol H. L. Fleischerben igazi mesterére talál. Korának legnagyobb arabistája hamar felismeri magyar hallgatója ritka képességeit. Itt doktorál 1870-ben. Ezt követően Leidenben tanulmányozza az arab kéziratokat, 1872-ben Bécsben.

 

1873/74-re esik keleti útja Damaszkuszban, Jeruzsálemben és Kairóban. Könnyen mozog a tudósok és a nép körében, mert kitűnően beszél héberül, arabul, törökül és perzsául. Kairóban ő az első európai, aki az Azhar főiskolába beléphet. Meggyőződnek rendkívüli tudományáról, és ott kívánnák tartani tanárnak. Az iszlámot közvetlen közelről szeretné megélni, ezért muszlimnak öltözve - életét kockáztatva - bemerészkedik a mecsetbe. Ezrekkel együtt borul le, és érinti homlokával a kövezetet.

 

Előadások az Iszlámról

 

 

Gazdag élményekkel hazatérve csalódás fogadja. Trefort Ágoston kultuszminiszter - az időközben elhalálozott Eötvös sógora és utódja - nem állja a nagy államférfi ígéretét. 1872-ben ugyan magántanár lesz, de professzor csak 1904-ben. Hogy kenyere legyen, 1874-ben elfogadja a Pesti Izraelita Hitközség titkári állását. Az ott töltött harminc évet rabszolgaságnak tekinti. Hasonló sérelemnek érzi, hogy nem kap professzúrát az 1877-ben megnyílt Országos Rabbiképző Intézetben, amelynek előkészítő munkálataiban részt vesz. Csak 1900-ban lesz óraadó tanár. Úgy tűnik, hogy az Intézet akkori vezetőinek álláspontja az volt, hogy a tanároknak rabbidiplomával kell rendelkezniök, és ez Goldzihernek nem volt. Talán azért is akart a tanári karba bekerülni, mert hallgatóinak legtöbbje az Intézetből volt való. Amit hazájában nem kapott meg, a külföld kárpótolta. A kongresszusokon ő a középpont. Az 1889-es stockholmi orientalista kongresszuson II. Oszkár svéd király személyesen nyújt át neki és Theodor Nöldeke strassburgi professzornak egy-egy aranyérmet.

 

1904-ben 40 európai tudós társaságában meghívást kap Amerikába, St. Louisba. 1913-ban az uppsalai egyetem meghívására kilenc előadást tartott. Nyolc külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául. Felajánlják neki a kairói Kedive Könyvtár igazgatói állását. A prágai, boroszlói és hallei egyetem tanszékkel kínálja meg. Cambridge meghívja Robertson Smith helyére, ugyanígy Königsberg és Heidelberg Strassburg Nöldeke utódjául szeretné megnyerni.

 

Felmerül a kérdés: ha ilyen szerencsétlennek érezte magát itthon, miért nem fogadta el a felkínált pozíciók egyikét? Erre többféle válasz olvasható a Naplóban: ;,Még a gondolattól is irtóztam azonban, hogy elhagyjam hazámat, és kivándoroljak. Nincs az a hatalom a világon, amely engem hazámból elvigyen." "Itt kellett maradnom ezen a förtelmes helyen, hogy elhalt húgom gyermekeit, e szegény árvákat védelmezzem." "Arra ítéltettem, hogy életfogytiglan e helyen maradjak. Idebilincselnek a kötelességek, amelyek még mindig fontosabbak az egyetemi tanszék kényelménél Németországban."

 

Az Előadások az Iszlámról című mű tartalomjegyzéke

 

 

Utolsó évtizedében egy újabb, költőibb választ kapunk. (Fia) Károly feleségül veszi Freudenberg Máriát, a kitűnő egyiptológust. Kétségtelen, hogy az öregedő tudós szerelemre gyullad menye iránt. "Mióta naponta nézhetek Mariska érzelemmel teli szemébe, megnőtt szellemi munkaképességem." Ekkor írja az alábbi sorokat: "És azután - legyen a lapok titka - feltárul most életem rejtélye, a titok nyitja. Mi volt az Isten által kitűzött célja annak a látszólag ostoba eljárásomnak, hogy súlyos, szomorú évtizedeken, könnyekkel teli fájó időszakon át alávetettem magam minden elnyomásnak, rút mellőzésnek, és makacsul ellenszegültem, amikor oly megtisztelő módon megnyílt előttem a menekülés kapuja Németországba és Angliába... Most vált világossá a végső ok. Itt kellett maradnom, itt tartott engem egy isteni sugallat, hogy elnyerhessem a mi Mariskánkat. Ezért kellett itt maradnom. És valóban megért minden szenvedést, kínt és bánatot, amelyet el kellett szenvednem ezért a jutalomért."

 

Az akadémiai körök mindvégig elismerést tanúsítottak irányában. 1876-ban levelező, 1892-ben rendes tag lett. 1905-ben osztályelnök. Erről 1919-ben mond le, amikor Lóczy Lajos antiszemita felszólalására önérzetesen válaszol, hitet téve régi törzse mellett, amelyből származott.

 

Az Akadémia oszlopcsarnokából temetik 1921.december 15-én "az izr. hitvallás szertartásai szerint".

 

Igaz, hogy Székesfehérvárott szülőházán mellszobra ékeskedik, igaz, hogy a Holló utca 4. számú házon, amelyben lakott, emléktábla látható, de a rövid és szűk Holló utcát mindmáig nem nevezték el róla. Holott évente tudósok zarándokolnak oda, hogy leróják kegyeletüket annak a nagy orientalistának, akinek neve "tündöklőn hódítva bejárta a földet", míg maga "holtig hűn megmaradott e rögön".

 

(Forrás: Dr. Scheiber Sándor előszava Goldzicher Ignác naplókiadásához.
(Goldzicher Ignác: Napló. Vál., sajtó alá rend., előszó, jegyz.: Schreiber Sándor,
ford. Schreiber Sándorné, Bernáth Mária.) Magvető, Budapest, 1984., 408 o.