Radnóti Róth Andor 1893-ban született Miskolcon, iskoláit Balassagyarmaton végezte. 1914-ben Budapestről, a Tudományegyetem orvostanhallgatójaként elvitték katonának. Orosz fogságba került, dolgozott Verhnyeugyinszk (ma Ulán-Ude) kórházában, volt a szibériai magyar vöröskatonák, majd a Szelenga-vidék orvosa, s ott alapított családjával Mongólián, Kínán át akart hazajutni Magyarországra. A kínai megszállók és a fehérgárdista megszállottak mongóliai garázdálkodásai akasztották meg útjában, ekkor az író-politikus mongol Dambadordzs és a jeles burját-mongol tudós patrióta Zsamcaráno révén megismerkedett a Mongol Néppárt és a forradalmi erők vezetőivel, Szühebátorral és Csojbalszannal. 1921 márciusában részt vett a kjahtai harcokban, tagja volt a Mongol Népi Ideiglenes Kormány Csojbalszan vezette kjahtai kármegállapító bizottságának, s 1922 augusztusáig a Mongol Népi Forradalmi Hadsereg egészségügyi osztályának tanácsadójaként működött; e megbízatásából saját kérésére (kelt 1922.II.27-én Urgában) kapott fölmentést.

(Egy orosz nyelvű iratból tudjuk, hogy 1922.IV. 1-én, Urgában engedélyt kapott három fényképezőgépe „nem hadi célú" használatára. Akkori fölvételei közül a Mongol Népi Forradalmi Párt Párttörténeti Intézete 1971-ben adta közre azt, melyen Radnóti, Szühebátort, Csojbalszant és internacionalista fegyvertársukat, Huvát együtt örökítette meg.) /Számos mongóliai felvétele a magyar Nemzeti Múzeum tulajdonát képezi. Buffo megjegyzése/

Radnóti Roth Andor igazolványa

A 30-as évek elején tért haza (mongol források szerint 1931-ben. Buffo megjegyzése), addig volt a Deutch-mongolische Handelsgesellschaft munkatársa, élt Kínában, kínai útlevelei szerint orvosaként is. 1942-ben Magyarországról Buchenwald-ba hurcolták, egyetlen fiát elveszítette. A fölszabadulás után rendőrorvosként dolgozott, legutóbb alezredesi rangban; néhány évvel halála (1964) előtt, mint a forradalmi harcok veteránja, ismét ellátogathatott a Mongol Népköztársaságba.

Rövid életrajzát, arcképét és megemlékezését mongolul közli „A Mongol Népi Reguláris Hadsereg tagjainak visszaemlékezései” (Mongol Ardín Dzsuramt Cergín Durdatgalúd, Ulánbátor, 1962) c. gyűjteményes kötet (650-651.1.), tevékenységéről olvashatunk a mongol történelemkönyvekben.