Igy közelebb egy dúsgazdag amerikai nő szánta el magát, hogy minden áron beférkőzik a koreai társadalomba és színről-színre tanulmányozza ott főleg a nőnem életét és helyzetét. Tanulmányozását mindenek előtt a királyi udvarban kívánta megkezdeni és vállalkozását csakugyan siker koronázta. Pénzzel és tapintattal kieszközölte, hogy a király első számú neje elfogadta az előre bejelentett tisztelkedést.

 

Az «első számú nő» elnevezés nem írói találmány, hanem az udvari illem szabályszerű szólásmódja; mert ennek a voltaképi királynénak a nevét csupán a királynak van joga és szabadsága kimondani, valamint ő az egyetlen férfi lény, a ki ezt a nőt láthatja. Külföldiek közül legfölebb egy-egy magas rangbéli nő részesül nagy ritkán abban a kivételes szerencsében, hogy e királyné elé járulhat.

 

A királyi család rendes székhelye (yamen) az európaiaktól Szöulnak nevezett Hanyang fővárosban van. Ez a székhely nem egyes palota, hanem sok külön épületből álló bekerített nagy telep, melynek minden szabad terét gyönyörű bokros, fás és virágos kertek lepik el. Ezek közt pedig oly szövevényes utak kanyarognak, hogy a járatlan lépten-nyomon eltéved rajtuk. Az épületek pedig azért állnak külön-külön, hogy a király minden éjét más-más helyen tölthessen s így minden esetleges merénylet ellen védve lehessen. A legbizalmasabb udvari környezeten kivűl csakugyan senki sem tudja, hogy a király melyik épületben alszik. Ebben a vándorlásában a nejei közül is egyedül az első számú nő osztozik, ki saját külön pompás palotáját csak nappal használja.

 

Az említett amerikai nő a királynét illetőleg csak annyit tudhatott meg, hogy a Min nevű mandsu királyi családból származik. Mint férje, úgy már ő sem fiatal s nem is szép, de igen kellemes megjelenésű hölgy. Magas, de kissé elhízott termetű; egész alakján tökéletes előkelőség és méltóság ömlik el. Személyében a testi és erkölcsi erő szép összhangban egyesül. Minden mozdulata természetességet s parancsolásra és uralkodásra termett jellemet árul el. Tojásdad széles arczán az arczcsontok erősen kidomborodnak; magas, nyilt homloka alatt kissé ferde metszésű, de igen értelmes és határozott nézésű fekete szemek villognak, melyeket ív alakú tömött szemöldök árnyalnak; nyitott tott ajkai közül világos sárgára festett ép fogsor látszik ki. Szép hajlású, telt nyakán nem rejtegeti azt a nagy forradást, melyet egy roppant nagy kardvágás okozott, mikor egyszer éjjel lázadók törtek a palota-telepre, s ő maga is kardot ragadva, vitézül védte magát eunuchjai élén, kiknek nagy része körülte hullott el. A lázadást elnyomták s a királyné fölgyógyult nagy sebéből, de a forradás mindig megmaradt a nyakán.

 

Palotája rendkívüli, valóságos ázsiai fényűzéssel van berendezve; minden látogatót csodálkozásra indít. Ruhái a legfinomabb selyemből és virágos hímzésű szövetekből valók, bíbor-, vagy halványsárga színűek, mely színeket egyedül csak a fejedelemnök viselhetik. Haját drágakövekkel kirakott arany tűk tartják össze; karjain és ujjain gyémántos karpereczek és gyűrűk vannak; mellén és övén áttört művű arany szalagokat visel; a czipői drága gyöngyökkel himezvék. Harmincz szoba szekrényeit töltik meg a ruházatok, melyeknek sokfélesége és gazdagsága még a japáni és khinai császárnék ruhatárait is elhomályosítja. Nincs Keleten fejedelemnő, a ki jobban ismerné és alkalmazná az európai műveltség vívmányait. Palotáiban mindenütt villamvilágítás és telefon van; a termekben remek órák, dísztárgyak, sőt hímző- es varrógépek is láthatók.

 

A királyáé avatott és szerepel is a politikában. Ő a férjének első tanácsadója, a lefolyt háború előtt és alatt folyvást Khina pártján és Japán ellen volt. Jól beszéli a khinai nyelvet, de udvarában a koreai nyelv az uralkodó. Szereti és gyakorolja, is a khinai udvari szokásokat. Kedveli a zenét és a tánczot. Maga nem tánczol, hanem ügyes és csinos rabszolganőkből tart egész tánczkart. Épen olyan föltétlen parancsoló, mint a férje. Parancsa törvény az egész országban, melynek lakossága úgyszólván rabszolga nép. Mindig és mindenüvé kiséri a férjét, s mikor ez külföldi látogatóit, vagy saját minisztereit fogadja, a királyné hozzá közel elrejtőzik s így titokban mindenféle ügy tárgyalásánál jelen van. Egész sereg rabszolganője van, kiket igen szigorú rendben tart. Elsősége jogait általában nagyon fentartja, kivált férje többi nejeivel szemben, kiknek száma igen nagy.

 

Asztaltartása khinai, de az asztalnál való fölszolgálás japáni modorú. Háziasszonyi ügyességéről és jó izléséről csodákat beszélnek. A legkitűnőbb királyné és asszony egy személyben.

 

A királyi udvarban szigorú erkölcs uralkodik; pedig a mellett, hogy a király soknejű, egész sereg fiatal leány él az udvarnál, kiket emlékezetet haladó idők óta rabszolganökűl visznek oda. E leányok legtöbbnyire igen előkelő származásúak s részint magából Koreából, részint Mandsuországból, Japánból, Khinából és Tong-hakból valók. Gyermekkorukban válogatják össze őket s rendesen húsz éves korukig tartózkodnak az udvarnál, mikor a legszebbeket s legelőkelőbb származásúakat főurakhoz, nemesekhez adják férjhez, a többit pedig nyilvános vásárra bocsátják. Évenként átlag kétszáz kerül eladásra. A leányok árát fele részben a király, fele részben pedig a királyné kapja. Hogy hány ilyen leány van a királyi udvarnál, biztosan nem lehet tudni, de legalább is van ezer, kik közül a legerősebb és legbátrabb 300-at a királyné fegyveres testőrcsapattá képezteti. Ez a szokás azóta lépett divatba, mikor a föntebb említett lázadás történt, mely alkalommal a királyné is oly súlyosan megsebesült. Az akkor szervezett testőrző amazoncsapat igen hasznavehetőnek bizonyult s egyszersmind egyik díszévé lett az udvarnak, mely igen festői egyenruhában és fegyverzetben járatja e leány-katonákat. A fegyelem szigorú, a rend példás s a szolgálatbeli gyakorlottság mintaszerű e csinos csapatnál.

 

A japánok győzedelme s a khinaiak leveretése igen elbúsította a királynét. Csak az nyugtatja meg, hogy uralkodó-háza nem veszti el a trónt.

 

(Forrás: A koreai királyné. = Vasárnapi Ujság, 1895., 42. évf., 18. sz., 287. o.)