E felfedezők, kik eddigelé sokféleképpen csonkitott nevek alatt emlittetnek, hihetőleg Fernán Mendez Pinto, Diego Zeimoto, és egy harmadik nevetlen Portugalus, kiket a’ híres tengeri rabló, Számipokheka által kormányzott hajóval, egy rémitő szélvész, a’ chiai tengerpartoktól Tenega-Szima japáni szigethez kihányván 1543-b. Japánt valósággal felfedezték. — Ezt bizonyítják a’ jelen esetet érdeklő japáni tudósitások is, melyek a’ Mendez Pinto előadásával tökéletesen egyeznek. Ugyan is e’ szerént Fernán Mendez Piuto különböző viszontagságok köztt Szankhám szigetéhez ért, holott útitársaival Malakka felé menő hajósalkalmatosságot reméllett találhatni. De várakozásokban csalatkozva, végre rávették magokat, Szamipokheka tengeri rablóval — ki ezen időben sebet kapott emberei orvosolhatása végett partra szállott — egy jó szerencsére köröskörűl addig kószálni, mig a’ végzés valami bátorságos alkalmat rendelend, melylyel hazájok fiaihoz juthassanak. Pinto a’ Szamipokheka — a’ többi öt Portugalusok pedig a’ nevezett hajóskapitány unokája által kormányzott sajkára vétettek-fel. Kedvező széllel eveztek a’ Lamao szigetek hoszszában, midőn hirtelen egy más tengerirabló megtámadá őket. A’ viadal tüzesen folyt, az ellenfél néhány ladikjai és a’ Szamipokhéka unokája sajkája felgyujtattak, de Pinto hajója szerencsésen kikerülte a’ veszedelmet, és miután 23 napokig a’ dühöngő szélvészszel küzdve nagy erőlködés ’s ügybaj köztt ide ’s tova eveztek, végre szárazföldet vettek-észre. Szerencsevadászaink a’ megpillantott szárazföld felé tartva, a’ déli tengerparton lobogó nagy tűzből azt következtették, hogy az egy népes sziget. Közel tehát ahoz kikötöttek; mire töstént két csónakot láttak feléjök evezni, melyek azonnal a’ hajó előtt termettek. Hat szigetbeli férjfiak voltak azokon. A’ nálok divatozó köszöntés után egyik közzűlök a’ hajó honnan érkezéséről kivánta magát értesittetni, és minekutánna tudtokra adatott, annak Chinából jövetele, itt valamely kereskedést űzni, kijelentették, miszerént Tenega-Szima sziget ura kész azt megengedni, ha a’ szokott adót megfizetendik. Ebbéli kivánságoknak elég tétetvén, Pinto útitársaival ’s a’ honjabeliekkel Diego Zeimotoval és Christofal Borállovai a’ szigetbe szabad menetelt nyert, holott magokra nagy figyelmet vontak. A’ többek köztt Diego Zeimoto, mint nagyon gyakorlott lövő, puskájával a’ sziget lakossait és urát csudálkozással töltötte-el; sőt a’ sziget ura, az előtte új lövés mesterségén bámulva, iránta rendkivüli tiszteletet mutatott. A’ Portugalus ugy gondolkozott, hogy azt semmivel jobban nem viszszánozhatja, mintha fegyverét, a’ fejedelemnek ajándékozza, mit is egy nap vadászatból haza térve, egy rakás ugyan akkor lőtt gerlicze és másféle madarokkal együtt át-adott. A’ fejedelem a’ puskát, mint előtte oly nagy becsü tárgyat, azzal az örömnyilatkozással fogadta, hogy azt China minden kincseinél többre becsüli, ’s érette Zeimotonak jutalomul 1,000 ezüst Ta-elt (mintegy 1,650 rftot) fizetett, kérvén egyszersmind őtet a’ lövőpor készítésére is, mi nélkül a’ puska rá-nézve haszonvehetetlen vas darab lenne. Zeimoto megigérte, ’s azután meg is tette. E’ bámulást gerjesztő jövevények oda érkezéséröli hír, nemsokára a’ bungoi fejedelem udvarában is elterjedett, ki az egyiket közzülök látni kivánta. A’ feledelem több évek óta betegeskedvén, fel vidulására vágyott. Ezért a’ választás szerencsésen a’ tréfás társalkodású Pintora esett, ki azonnal elindult az emlitett fejedelem udvarába. Az út melyet japáni kalauzzával magok elibe vettek, pontosan ismerhető, ’s éppen az, melyet a japáni hajók azon utazásra nézve most is tartanak. Pintot az udvarnál nagyon jól fogadták ’s szabad bemenetele volt. Puskája éppen olyan figyelmet gerjesztett itt, mint a’ Zeimoto-é Tenega-Szinában; de a’ fejedelem egyik fija szerencsétlenül járt vele, midőn az igen megtöltött fegyver szétpattanása őtet nagyon megsebesítette. Egyébaránt Pinto meggyogyitotta a’ herczeget, mint már az előtt, Chinából hozott hathatós erővel biró fahéjjal, magának a’ fejedelemnek is egésségét helyreállitotta, — mi által ennek kegyét mint az udvarnál lévő nagyok jóakaratját teljes mértékben megnyerte, ’s gazdagon megajándékozva viszszatért Tenega-Szimába, — honnan későbbre joállapotban újra viszsza ment hazájafiaihoz Liampooba. —

 

Japán e’ felfedezési historiája, a’ mint ezt Pinto előadja, a’ feljebbi megjegyzés szerént, azzal mit a’ Japániak évkönyvei nékünk felőle hirdetnek, a’ főbb vonásokban megegyez. Az megtörtént dolog, csak a’ jöhetne kétség-alá: valjon igazán Pinto maga volt egyike ama kalandoroknak, és valjon e’ jeles történetet nem Liampoo-ban mulatása ideje alatt földijeitől, vagy pedig későbben 1556-b. Japánba tett útjában hallotta és csak más után beszéllette-é? Ez oly hiba, mibe régi útazás-íroink számtalanszor estek. Siebold közli a maga munkájában Japán portugalus felfedezőjének arczképét, a’ híres japáni képíró Hocksainak rajza után. Ez megvan egy Mangwa czímzetü japáni könyvben, a’ puskák és más oda tartozó szerszámok képmásolatjai mellett, ezeknek európai származások jeléül. —

 

(Forrás: II. Japánnak Európaiak általi felfedezése. = Hon és Külföld,
1841. junius 25., (Első félév) 50. sz., (Kolozsvár), 197-198. o.)