E’ szerént, világ teremtése előtt minden elemek öszsze viszsza voltak elegyedve, ég és föld még elválasztatlan, setétség és világosság megosztatlan, egy víz- levegő- és földből álló, mindenfelé hánykódó, zavaros vizhez hasonló habarcs, mint mikor a’ tojásban ennek sárgája fejérivel öszve van rázva. A’ nagy kiterjedésű égtérség határtalan üregében alakult egy Isten, kinek neve Amenomi-naka-nuzino-kami, az ég közepette uralkodó legfelsőbb isteni valóságot jeleli. Ezt követték a’ legfelségesebb teremtő Isten és a’ szellemi felséges teremtő Isten. E’ három eredeti Istenek egymástól függetlenül állottak a’ magok szellemi természetökbe rejtezve. A’ teremtéskor tehát elvált a’ Chaos. A’ világ zavaros és nehéz alkató részei leülepedtek, lett a’ föld, ’s az alatt a’ világos, átlátszó és könnyű részecskék, eleinte nem tapinthatólag ugyan, mindazáltal jólláthatólag, mint a’ füst, vagy valamely sürü felhő, kivül és fennlebegtek, ’s lassanként eget alakitottak, mely aztán végre felderülvén lathatatlanná lett. Maga a’ föld még idétlen tömeg volt, puha mint az iszap, és a’ levegőég üregében úgy lebegett, mint a’ vízben tükrödző hold képe. Ekkor az ég alatti tömegből valamely anyag csucsorodott-ki, mely hasonló volt a’ japáni Aszi nevü káka (Erianthus Japonicus) bimbójához; a gyönyörű nád csirának jeles földi istene életbe lépett, és az égboltozat építőmestere elkezdette ’s bévégezte a’ maga teremtését. Ezek az Istenek is kölcsönös egybeköttetés nélkül, külön válva ’s magokba vonulva éltek. A’ három elsővel együtt kiváltképpen e’ név alatt; Amatzu-Kami „az ég öt istenei” jelennek-meg. Az ég és föld között az Aszi bimbó kifejlődéséből ’s átváltozásából származott a’ szárazföld teremtője, és a’ még ki nem formálódott világot, az emberi értelem által megfejthetetlen időszak — több mint százezer millió esztendők folyta alatt, igazgatta. Ennek emlékezete Domi vidékén a’ máig is fennálló templom által örökittetett. A’ Japáni szigetbirodalom teremtése csak az ég Istenei hét uralkodó házainak (dynastia) elenyészte után veszi kezdetét. Halljuk csak az errőli szép regét. Egykor Izanagi Isten, az egen függő hidan állva, így szóll Izánami nőjéhez: „Egy lakható földi tartománynak kell még létezni, próbáljuk meg itt a’ mi alattunk hullámzó vizek alatt fellelni.” E’ szavak után drága kövekkel ékes dzsidáját a’ szélesen kiterjedő tengerbe mártotta s a’ hullámokat felkeverte. A’ tengerből kivont dzsidáról legördülő zavaras vizcseppek megsürüdtek, ’s abban a’ pillanatban, egy Dno-korozima, az az magától öszszeálló sziget keletkezett azokból. E’ meg lévén Izanagi feleségével leereszkedett ezen szigetre, ’s itt isteni hatalmoknál fogva ketten teremtették a’ birodalom több tartománnyait. Azonban e’ földrész még puszta és lakhatatlan volt. Izanagi tehát nyolcz millio istennek adott életet, kik egyszerre elszéledtek az egész szigeten, melynek minden oldalróli kifejlődését munkába vették, ’s a’ földbe tenyésztői erőt öntöttek. Ezen kivül Izanagi még tiz ezer lényt teremtett, melyekből a’ minden meglévő tárgyak számtalan sokasága állott-elő. Csak azután, hogy a’ nyolcz szigetekből álló szárazföld teremtetett, ’s a’ hegyek, források, folyóvizek, a’ növények és állatok országa előszóllitatott, nemzették ama két teremtés istenei, mint a’ szárazon legfőbb hatalmak, a’ nagy nap istenaszszonyát. —

 

A’ földi istenek ötödik uralkodó házából az utolsónak volt a’ fija Zin-mu-ten-moo, az az isteni bajnok, égből kijelentett uralkodó, mely nevezet réá csak halála után ’s a’ késő maradékra nézve ruháztatott, még is ö a’ birodalom történetei rendében, e’ név alatt ugy jő elő, mint a’ mostani uralkodó ág törzsöke. Felőle halljuk a’ következendőt. Ámbár idősb testvérei is értelmes és erényes férjfiak voltak, ’s méltók arra, hogy isteni szülőjeket az uralkodásban felváltsák, még is ifjabb testvéröknek elsőséget engedtek, kit az attya már 15 éves korában korona örökössének nevezett volt-ki. Attyától korán átvette a’ kormányzást; de 45 éves korában, öreg szolgái tanácslására meghatározta, a’ Japántól keletre fekvő tartományokra is kiterjeszteni uralkodói hatalmát, a’ honnan azok meghódítása végett meg is kezdette a’ háborut. Három testvérei ’s két fiai vezérlete alatt felkészült sergével hajóra szállván, keletnek tartott. Sok veszélyekkel ’s bajokkal kelle vivnia, mert hadinépéből senki sem ismerte ama tengert, senki sem tudta a’ hajókat utjokban kormányozni. A’ tizedik hónapban Bungo vidéke tengerpartján Haja-zuno-kado szorosig „sebes folyam torkolatjáig” ért, ’s itten egy emberre Wudsz-hiko „folyamoni kalauzra” bukkant, ki egy békatekenőben evezve halfogással foglalkozott. Ez az ember későbbre további útjokban hajókalauzi szolgálatot tett, ’s igy el értek végre Csukuzi tartományban fekvő Wuza révparthoz a’ mai Buzenhez.

 

(Folytatása következik)

 

(Forrás: III. Japán teremtésröli mythussai és hajdankori története. = Hon és Külföld,
1841. junius 25., (Első félév) 50. sz., (Kolozsvár), 198-199. o.)