A’ következő évben udvarát Kibi tartományban Jaka-zima félszigetre tette-át. Itt három esztendeig készült további háborúra ’s hajókat csináltatott, melyeken sergét Czuno-kuniba (révpartos föld) a’ mai Oozakába vigye. A’ hajók, e’ tartomány kikötőjétől nem meszsze, egy rendkívül sebes folyamba jutván, rémítő kemény szélvész által partra vettettek, a’ nélkül mindazáltal, hogy népében valami kárt vallott volna. Ezért a’ tartomány Nami-hajano-kuni (rohanó folyovizü föld) nevet kapott, melyből későbbre Nani-ha lett. Zin-mu megmaradt hajóival a’ kikötőbe ömlő Nani-ha-kawa folyóba vonta magát, ’s ezen felfelé Kawatzi vidékén eső Sziraka-tano-czu-ba érkezett. Ezután minden hajóit hátrahagyván, sergét Jamato vidékére Taczutá-ba (sárkány mező) vezérlé, hol hatalmas ellenség szállott vele szembe.

 

A’ jamatoi lakosok fejedelme, népét ’s egész nemzetségét egy természetes fekvésénél fogva meredek ’s csaknem hozzá járulhatatlan hegyre gyűjtötte, ’s itt várta-bé a Zin-mu megtámadását. Ily helyzetben találta Zin-mu ellenségét, ’s kemény nyilzáportól fogadtatva, meredek szikla úton megrohanta a’ hegyet; de a’ mint idösb testvére elszánt viadal közben, azalatt, mig népe előtt fényes vitézséggel harczolva útat tört, jobbkarján nyíl által okozott méjj sebet kapott, sergével hátra vonult. Testvére szerencsétlen esetét viradtakor a’ felkelő nappal szembeni viaskodásnak tulajdonitván, hadi tervét megváltoztatta. Ennélfogva ez oldalroli megtámadással felhagyván meghatározta a’ hegy hoszszát délről megkerülni, ’s kelet vagy délkelet felől ütni az ’ellenségre. Sebet kapott testvére még e’ tervezett útban megholt, sőt Kü vidéke egyik kikötőjétől nem meszsze, mikor hajóival hasonlolag kelet felé tartott, két más testvéreit is, kik magokat itt hősi bátorsággal a’ halálnak feláldozták, el vesztette. —

 

Miután t. i. a’ hajóknak, a’ megkeskenyedett tenger sebessen hempelygő hullámjaival Nani-há-tól fogva szüntelen küzdeni kellett, egy borzasztó szélvész támadott, mely mindnyájokat szemlátomásti végveszélylyel vagy hajótöréssel fenyegette. Ekkor Zin-mu két testvérei haragra lobbantak, ’s az idősebbik a’ tenger Isteneire mérgelődve felkiált: Miért van ránk, égi Istenek valóságos utódaira ily vésztelyes sors mérve? A’ szárazon nem tudtuk legyőzni az ellenséget, s a’ tengeren a’ fergeteg üldöz; tengerek Istene! testvéreim ’s népemért feláldozom néked magamat. Ezzel fegyverét kezébe tartva beugrik a hánykódó tengerbe. A’ viharos zivatar azonban mind jobban dühöngett. Ekkor a’ más testvér is hasonló áldozatul adta magát. Most már a’ szélvész megszünt, ’s a’ tenger lassanként csendessé lett. A’ nap derülten kezde feltünni az egen, ’s Zin-mu az elébb emlitett Kü vidéke délkeleti kikötőjébe ért. Alig léptek-ki a’ szárazra, az erdőből azonnal egy medve termett elejőkbe, mely a’ vitézeket jó formán megszeppenté. Ezek még is neki bátrodtak ’s fejőket rávetették, a’ szörnyeteget megtámadni; de ez oly mérges lehelletet fútt-ki magából, hogy mindnyájan, még maga Zin-mu is, mintegy megbodulva földre hullottak. A’ szörnyeteg azonban senkit sem bántva viszszahuzódott az erdőbe.

 

Midőn Zin-mu ijedtségéből magához jött, egy ember lépett elibe, ki neki fegyvert nyujtott így szollván „ez előtt néhány nappal éjszakai álmomban előttem egy rettentő képű Isten jelent-meg ’s ezt mondotta: „én vagyok Take-miko-tzutzino-kami, hadakozó dörgő isten. Mikor még az ég isteneinek maradékai a’ földre szállottak ’s engem hirnökökké választottak, mind azokat, kik ellenem szegültek, e’ jobbomban lévő fegyverrel legyőztem. Amaz égi törzsök egyik ivadéka, mint e’ tartományok hóditója, Jamató felé jövendő. Mihelyt megjelen e’ tartományban, add-át neki ezt a’ fegyvert, melyet az égből mellékszobádba fogok küldeni.” Az Isten ezeket szóllván eltünt. Más nap jóreggel ezt a’ fegyvert mellékszobámban a’ padlásba ütve ’s a’ fedelet átfurva találtam, mit is imé átnyujtok, mint az Isten álmomban parancsolta.”

 

Ekkor Zin-mu sergével beljebb nyomult a’ tartományba, de az útak egészen járatlanok ’s oly alkalmatlanok voltak, hogy őtet az első napon az éjj minden észrevehető előhaladás nélkül lepte-meg. Zin-mu a’ fegyverrel történt eset felőli gondolkodásba merülve, ’s az utazás miatt elfáradva álomnak eresztette magát; ekkor éjszaka megjelent, feje felett fügve Ama-terazuoo-kami, az ég világositó nagy istenaszszony, s’ igy szóllott hozzá „egy hollót fogok számodra rendelni, mely néked útmutatóul szolgáljon — kövesd azt, ’s jó útra fogsz találni”. Viradtakor meglátott Zin-mu egy nyolczfejü hollót a’ magasságból alá-ereszkedni, mely a’ mint a’ tábort elérte, repülését oldaloslag forditá. Zin-mu követi a’ madarat, valóban jó útra kap, ’s eljut Szimo-gatá-hoz Jamato vidékén. Itten egy ellenségére bukkant, ki vele keményen szembe szállott, de ezt, valamint más ellentálló seregcsoportokat, legyőzte és semmivé telte. Ez által Zin-mu a’ Jamaton uralkodást, a’ birodalom többi majd minden vidékeivel, kezéhez keritette, ki hat évek alatt a’ békességet helyre állította, az egész tartományt elfoglalta, s abban törvényeket ’s jórendet állitott-fel. Mind ezek végbevitele után megholt 127 éves korában, ’s inneplések ’s halotti áldozatok köztt Wunebi hegy északkeleti szikla oldalában örök nyugalomra tétetett, de a’ háládatos maradék a’ halhatatlan Zin-mu-ten-moo, „isteni bajnok” nevet ruházta rá. Tőle származik-le jelenkorig, szinte harmadfél ezerednyi időszak alalt a’ japáni Mikadok vagy örökös uralkodók dynastiája, kik az Europaiak elött mennyei császárok nevezete alatt ismeretesek. —

 

(Forrás: III. Japán teremtésröli mythussai és hajdankori története. = Hon és Külföld,
1841. junius 29., (Első félév) 51-52. sz., (Kolozsvár), 201-202. o.)