Europa’ tudósai Dr. Sieboldtól várnak Japán felől ismertetéseket ’s méltán, mert hosszabb ideig mulatott ez országban, és szerencsés volt, mind magát, mind becses gyűjteményét a’ fenyegető veszélytől megmentve elillanni. Azonban addig is kedves lehet olvasóink előtt ezen ásiai Nagybritanniáról (mint egy lelkes iró nevezi Japánt) azoknak hű közlése, miknek nagyobb része a’ párisi kir. könyvtárban és Klaproth’ saját chínajapani gyüjteményében álló japán munkákból, következőleg olly forrásokból merített dolgokat foglal magában, mellyeknek hitelessége iránt nem lehet kétség.

 

Fekvése. Japán az éjszaki szélesség’ 29. és 41. és a’ keleti hossz’ 129. és 143. fokai között, egy valódi archipelagus, mellynek fő szigetei Niphon, Kiusiu, és Sikofk. A’ csendes occan és a’ japán tenger között fekszik; nyugatra Coreatól a’ tsu-simai, éjszakra Yeso’ szigetétől a’ tsu-gari út, melly az europai tengerútazóktól Sangarnak neveztetik, választja el.

 

Neve. A’ Japán név benn az országban Niphon-nak mondatik ki. Eredete chinai ’s a’ Djih-pun (nap’ kelete) szótól származtatják. Ama’ híres velenczei utazó Marco Polo ez országot Zipangu-nak nevezi (nem Zipangri, mint több kiadásokban hamisan íratott) a’ mi nem egyéb ezen chinai kifejezésnél: Djih-pun-kwo (a’ nap’ eredetének országa). Egyike az ország’ legrégibb neveinek Wa, vagy Yamato, chinai nyelven Ho, a’ mi régibb származékú a’ Japán névnél. A’ japán monarchia’ alapítói, a’ nép’ szóhagyoinányai szerint, azon nagy szigetnek, mellyet Niphon-nak nevezünk, A ki-tsu-sima nevet adtak, azaz: Sárkánylégy’ szigete, azon hasonlat miatt, melly a’ sziget ’s e’ légy’ alakja között képzeltetett.

 

Hegyei. Azon három fő sziget, mellyből Japánország áll, nagyobb részint magas tűzhányó hegyekkel van megrakva; kivált Niphon’ szigete, mellyet egész hosszában, csaknem egyenlő magosságú hegyláncz fut végig, itt ott kiemelkedő ’s örök hó lepte ormokkal. Ezen hegyláncz ad vizet a’ folyóknak, mellyek nyugot és délszakra a’ csendes oceánba, ’s többé kevésbbé éjszakra a’ japán tengerbe ömlenek. Az ország’ legnagyobb hegye, Fusi-no-yama, mindazáltal nem tartozik ezen lánczhoz, ez egy iszonyú pyramis, örök hóval fedve; fekszik Suruga tartományban , Kai tartomány’ határán, legnevezetesebb vulkánja Japánországnak, melly folyvást forr, ’s körül belül Aetnának magosságát éri el (10,600 láb).

 

Nevezetesebb folyói. Hogy egy szigetekből álló országnak, mint Japán, nagy folyói nincsenek, az természetes. Niphon’ szigetén, melly maga is legnagyobb, vannak legnevezetesebb vizei, kivált a’ nyugoti részen, melly szélesb a’ keletinél. Yodogawa’ vize nem egyéb mint a’ Biwanomitsu-umi nevű tónak kifolyása; Yodo és Osaka városok mellett foly és az Osaka – tengeröbölbe ömlik. Kisogawa’ vize Sinano tartományban ered, délnyugat felé foly ’s Mino tartományhoz érvén, több vizeket vesz magába és határúl szolgál Mino és Owari tartományok közt, végtére pedig Sayagowa név alatt az izehi tengeröbölbe szakad. Tenriogawa, vagy az „égi sárkány’ folyója” a’ suwai tóból ered Sinano tartományban, Toôtomiba foly, és három torkolaton ömlik ki a’ tengerbe; e’ víz igen széles, és folyása rendkivűl gyors. Kamanafi’ vize Yatugaoka hegyből ered Kaï tartományban, Kaï és Suruga’ határain két ágra szakad, a’ nyúgoti (Oôygawa) Toôtomi és Saruga tartományokat választja el egymástól ’s nem messze Iro-tól a’ tengerbe enyészik; keleti ága (Fusi-no-gawa) Fusi-no-yama hegy’ tövének hosszában foly és a’ tagai révbe ömlik. Aragawa’ forrásai Fosiodakeh nevű magos hegyben vannak, melly Kutsukeh és Musasi tartományokban emelkedik. Általfoly Musasi-in hol két irányt veszen folyása; egyike nyugoti Todagawa név alatt a’ yedo-i öbölbe ömlik, Yedo’ városa’ keleti részén, mellynek a’ maga csatornái ’s ágai által szolgáltat vizet. Ezen csatornák egyikén áll ama híres Niphon-bas, vagy Japán’ hida, melly középpontnak tekintetik ’s tőle számítatnak minden távolságok az országban. Az Aragawa’ másik ága Tukgawa nevű nagytóba omlik, melly Takasina, Atsuma, és Kawagawa folyókból nyeri lételét; határúl szolgál egyfelől Kutsukeh és Simosa, másfelől pedig Musasi tartományok között ’s egyik torkolatával a’ yedo-i öbölbe, másikkal a’ kasmigaura-i nagy tóba, innen pedig a’ saragawai széles folyó által a’ keleti oceanba foly.

 

Tavai. Japánnak több nevezetes tavai vannak, mellyek között legnagyobb Biwano-mitsu-umi, Umi tartományban, földabroszainkon Ooitz név alatt fordul elő. Lételét ezen tó azon legnevezetesb vulcani tünemények’ egyikének köszönheti, mellyeknek valaha Japánország tanúja volt. 285d. évben urunk’ születése előtt egy irtóztató földsűlyedés alkotá azt egyetlen egy éjszakán. Ugyan ez időben, úgy mondják a’ japán krónikák, emelkedett ki a’ föld’ gyomrából Futsi-no-yama, egyiké Japán’ legmagosabb bérczeinek, melly a’ surugai tartományban fekszik. Krisztus előtt 826. támadt a’ tó’ közepén Tsiku-bo-sima’ szigete, melly még ma is látható. Szélessége e’ tónak 71 ½, hosszasága 22 ¼ angol mérföld. Az Inaba nevű nagy sós tó’ vizei, Muts tartományban, Tsugava folyam által folynak ki.

 

Népe. A’ japán birodalmat képző archipelagust egy olly népfaj lakja, melly első tekintetre igen hasonlít alakjában és külsejében a’ chinaihoz. Azonban ha characteristicus vonásai szorosban vizsgáltatnak és a’ chinaiakéval hasonlítatnak, lehetetlen közöttük különböztető jeleket észre nem venni. Itt magam is szólhatok tapasztalásból, mond Klaproth, ki az orosz-chinai széleken mulatásomkor, embereket mind a’két nemzetből egyszerre láttam. A’ japán ember’ szeme, jóllehet csaknem olly ferdén áll, mint a’ chinaié, de az orr felűl még is szélesebb ’s a’ szemhéj’ közepe, midőn a’ szem nyíltan van, fel felé látszik huzódva lenni. A’ japánnak haja nem fekete, hanem sötétbarna. Gyermekeknél, kik még nem haladták meg 12d. évöket, láthatni a’ hajszínt minden árnyazataiban egész a’ szőkeségig. Találni embereket, kiknek egészen fekete és csaknem kondor hajok, igen ferdén álló szemök ’s rendkivül sötét szinű bőrök van. Távolról nézve a’ köznépnek arczszíne sárga, sajtszinű, a’ város’ lakóié az életmód szerint változik, a’ palotákban pedig olly szép piros orczájú képeket láthatni, millyeneket az europai szépeknél. Ellenben a’ sokat kóborlók’ bőre közép a’ veres réz és barna föld’ színe között. A’ földmívesnek színe is többnyire illyen, kivált azé, ki a’ nap’ hevének gyakrabban van kitéve.

 

A’ chinaiak’ és japánok’ különböző eredetét a’ japán nyelv minden kétségen kivűl teszi. Ez a’ maga gyökszavaiban különbözik minden szomszéd nyelvektől. Ámbár sok chinai szavakat vett fel, még is ezek nem teszik e’ nyelvnek eredeti teljes részét, többnyire a’ chinai gyarmatok által terjedtek el és leginkább a’ chinai literatura által, melly a’ japánnak alapjául tekintethetik. A’ japán nyelvi gyökszavak keveset hasonlítanak a’ korea nyelvi gyökszavakhoz és szinte különböznek az Aynos és Kurili népek’ dialectusaiktól, mellyek Yeso’ tartományát lakják. Végre különbözik a’ Mandsuk és Tungusiak’ dialectusától, kik Ázsiának Japánnal által ellenben fekvő szárazföldi részeit lakják.

 

A’ japánok Sinmust (isteni bajnok), tekintik országuk’ alapítójának. Ő Krisztus’ születése előtt 660d. évben az ország’ nyúgoti részéről jött vala Niphon’ szigete’ meghódítására. Hihetőleg chinai származású volt, és azon chinai nyugtalanságok’ idején hagyta el honát, mellyek azt a’ Tscheu-ok’ uralkodása alatt rázták meg, menedéket keresve magának valamelly keletre fekvő távolabb tartományban. Ezen gyanítást hihetővé teszi az, hogy a’ japánok országuk’ történeteiről semmi bizonyosat nem tudnak a’ Sinmu’ időszakaszai előtt. Ezen hódoltató Nyphon’ szigetét már megnépesedve találta ’s nem vala egyébre szüksége mint hogy magát benne megállapítsa. Úgy tetszik, ezen időben ez egész szigetet az Aboriginesek lakták, kik miután a’ polgárisodás a’ nyúgoti részeken elterjedett, lassanként mind inkább kelet felé tolatván, Atsumayebiseknek (keleti barbároknak), neveztettek. E’ nép még jókorig tartotta magát fenn Niphon’ éjszaknyúgoti részén, nevezetesen Muts’ tartományában, teljes elenyészte ’s öszvekeveredése a’ többi japánokkal a’ mi időszámlálásunk szerint a’ XI. században történt. Azon hiedelem, hogy Sinmu Chinából származott vala, nem teszi szükséges következménynyé azt, hogy onnan is jött legyen Japánba. A’ chinai évkönyvek’ bizonyítása szerint, jóval előbb népesítettek meg Ázsia’ keleti részei a’ chinaiak által. 1195 évben Krisztus előtt keleti China’ lakói Wu-yih császár’ nyomásai miatt nagy seregekben férfiak, nők, gyermekek, kivándorlának hajókon a’ szomszéd szigetekre, hol gyarmatokat alapítottak. Sinmu’ időszakasza után is jöttek gyarmatok Japánba, nevezetesen egy szállítvány 300. ifju párból mellyet Tsinsche-huangte császár küldött azon czélból, hogy Zikofuku (Szeüi-fú) ügyes orvos’ vezérlete alatt a’ keleti tengeren Fo-raï-san’ (Fung-lai-chan) képzelt szigetén „a’ halhatatlanság’ nedvét” keressék. A’ japán évkönyvek szerint, miután keresésök hasztalan lett volna, 209. évben Kr. e. Japánba jöttek és Kuma-no mellett, Kiy tartományban szállottak ki. Vezetőjök, úgy mondják, Fusi-no-yama hegyen halt meg. Ő hozta be az országba a’ tudományokat és művészetet azelőtt itt ismeretleneket, mellyek miatt a’ japánoktól isten gyanánt tiszteltetik.

 

Ipar. A’ kézműi iparban a’ japánok a’ hinduk- és chinaiakkal vetekednek. Jeles műveket készítenek réz, vas, és aczélból: nevezetesen olly kardokat, melylyek a’ damasciak és khorasaniak mellett is megállhatnak. Több mesterségek, mint a’ selyem és gyapjúszövés, porcellankészítés, papiros eperfahéjból ’s egyéb növények’ rostjaiból, mázítás’ (lackírozás) mestersége, üvegkészítés a’ tökélynek igen nagy pontján állanak nálok. Tudnak órát is készíteni, ’s a’ könyvnyomtatás’ mestersége a’ XIII. század óta gyakoroltatik nálok, de fametszetekkel, ’s nem mozgó betűkkel, miként Chinában is. A’ leghíresebb sajtók Miyaco és Yedoban voltak. Ezen két város, valamint Otsaka, Nangafaki, Yosida, és Kasi-no-mats az iparnak főszékei.

 

Kereskedés. Régi időkben a’ japánoknak több hajóik voltanak, mellyeken kereskedést minden a’ szomszéd tenger mellett fekvő tartományokkal; még Bengáliával is, űztek: de az 1585diki lázadás óta a’ statusnak nincsenek hajói, ’s a’ tengeri kereskedés olly állapotban van, melly csak egy, magát minden népektől elkülönző, nemzethez illik. T. i. egy, 1637d. parancsolat által eltiltatott a’ japánoknak idegen országok’ látogatása; útazniok csak a’ szigeteken és tengerpartokig szabad, mellyek az ország’ birtokaihoz tartoznak. Kiket a’ szélvész történetből idegen partokra hajta, ha hazájokba ismét visszatérnek, kemény felvigyázat alá vétetnek, vagy éltök’ minden napjaira fogságban kell ülniök. Csupán a’ nangasaki-i kikötőbe szabad három nemzetnek kiszállaia, de ezeknek is kemény korlátozás közt. A’ chinaiak, koreabeliek és hollandiak dicsekszenek ezen szabadsággal, azonban nekik is csak bizonyos meghatárzott számú hajókkal lehet bemenni: a’ két elsőnek t. i. tíz djunkkal (hajó’ neme), a’ hollandoknak egy nagyobb és két kis hajóval. A’ chinai és holland kereskedők, kik ide jőnek, politia’ felvigyázása alatt vannak ’s foglyok gyanánt tekintetnek. Midőn az angolok 1816. Jávát elfoglalták, mindent elkövettenek, bogy a’ hollandok’ ezen jogába magokat behelyezhessék, de ügyekezeteik nem sikerülhettek a’ japánok’ makacssága miatt, mellyel a’ fenn álló szokáshoz ragaszkodnak.

 

A’ hollandiak’ beviteli árúik következőkből állanak: nyers és sárga nádméz, ón (czin), teknősbékahéj, higany (kéneső), Rattan, Sapan-fa, fűszerek, ólom, rúdvas, tükrök, üvegárúk, elefántcsont, kávé, póris (borax), pézsma, sáfrán, stb. effélékből. Kiviteli czikkelyeik: réz, káfor, selyem, mázas portékák. A’ chinaiak is többnyire ezen czikkelyeket viszik be, kereskednek azonban még száraz hallal, halzsírral, mellyet nádmézzel cserélnek ki, angol gyapjuszövettel, theával, gyógyszerekkel stb. A’ millyetén mértékben van korlátozva Japán’ külkereskedése, olly igen virágzó és élénk viszont a’ belföldi. Adók és vámok nem akadályozzák azt munkásságában ’s a’ közlekedést igen könnyíti a’ legjobb karban lévő országutak. Bár Japán’ révei az idegenek előtt zárva vannak, bennök még is pezseg a’ sok kisebb és nagyobb hajó. A’ rakhelyek és vásárpiaczok telvék mindennemű portékákkal ’s a’ nagy vásárok az ország’ minden tartományaiból töménytelen népsokaságot gyűjtenek egybe.

 

Kormány. A’ japán kormányalkat monarchiái, despotiai és feudális. A’ fő hatalom a’ császár’ kezében vagyon, kit közönségesen Daïri-nak neveznek, azon hiedelem után, hogy nemzetsége az ország’ régi isteneitől veszi származását. Innen van czime is: Ten-si vagy „az ég’ fia” ’s nagyobb joggal mint a’ chinai császároké, kiknek dynastiái többször változtak, következőleg isteni származattal nem dicsekedhetnek. A’ Daïri név sajátlag „terem’ belsejét” teszi, még is a’ császár’ nevezésére ezen szó használtatik, mert nevét kimondani tilos, sőt a’ nép azt nem is tudja. A’ Daïri-k’ dynastiája Sinmutól veszi eredetét ’s azon császár, ki 1822b. uralkodott, nemzetségéből már a’ 121d. volt. A’ Daïri-k’ országlása mindazáltal korlátok közé van szorítva a’ hadak’ fő parancsnokai által, kik a’ kormányi hatalmat magokhoz ragadván, most de facto ők uralkodnak. Ezen katona császár’ lakhelye Yedoban vagyon, egy roppant városban, mellynek lakói másfél millióra tétetnek, ’s melly keleti residentiának neveztetik. Czime Soo-gun vagy Ju-bo, a’ mi generalissimust jelent.

 

Régi időkben a’ Kokf-ok, vagy japán tartományok’ fejdelmei, teljes hatalmu királyok voltak megyéikben. Ma már csak a’ Senday, Muts, Koga, Satsuma’ fejdelmeit lehet függetleneknek mondani. A’ többiek mind csak igazgatók a’ rájok bízott kerületekben. Az ország’ dolgait nyolcz ministerium igazgatja.

 

Felosztás. Az ország nyolcz tartományra van felosztva, mellyek Do – vagy utaknak neveztetnek. Ezek ismét hatvan nyolcz Kokf-ra oszlanak ’s ezek újra 622 Korist vagy kerületre. I. Gokynay, öt tartományból áll, mellyek a’ császár’ birtokait teszik. II. Tokaydo, tizen öt, III. Tosando, nyolcz, IV. Fukurokudo, hét, V. Sanindo, nyolcz, VI. Sanyodo, nyolcz, VII. Nankaydo, hat, VIII. Saykaydo nyolcz, tartományokat foglalnak magokban. Ez utolsó sziget, ’s neve Kiusiu.

 

Nevezetesebb kereskedési czikkelyek: lovak, szarvasok, majmok, nyulak, vadászebek, különféle vad, tengeri borju, halak (aranyhalak is), tengeri rákok, angolnák; — arany, ezüst, higany, réz, vas, mágnes, aczél, ón (czin), ólom; só, kén, kova, veresföld, mész’, talkkő; gyémánt, topáz, ’s egyéb drágakövek, asbest, hegyi kristály; — különféle orvos – és illatszerek, chinafa, káfor, ambra, pézsma, sáfrány, thea, gyömbér, bors, dohány; dinnye, tök, ugorka, retek, répa, többféle narancs, füge, malozsa, körte, baracz, birsalma, gesztenye; lotosz – és bambuszsarjadékok (étkül), kacsuragyökér’ virágai, fekete yam, búza, fejér rís, bab, borsó; rísnádméz, bor, eczet, olaj; viasz, szén, besózott halak, borsos lepény stb. Továbbá: damaszt, satin, tafota ’s egyéb selyemkészítmények; kenderszövetek, gyapott, posztó, czérna; sapkák, lábbelik, övek, ellenzők, legyezők, nyári kalapok szalmából, nyári öltözetek papirosból, medve – ’s egyéb vadak’ bőrei; tűk, fésűk, bicsakok, kazánok, nyergek, korbácsok, hámok, szegek, nyíl-idegek, érczágyúk, tőrök, kardok, nyílhegyek, hal – és kigyócsont árúk, mázos portékák; épületfa, téglák, talpak, horgonyok, köszörűkövek; aranymáz, gyöngyékességek papiros, tinta, festékek, ecsetek, theaszelenczék, buddha istenek’ képei, bábok, csengetyűk (sólymok’ számára, mellyek vadászaton használtatnak), porczellán-, cserép- és faedények; kalendáriomok stb.

 

Vallás. Japánban három fő vallás van. Az, mellynek neve Sinto vagy Sin-siou, legrégibb vallása a’ birodalomnak. Alapodik azon szellemek’ vagy istenségek’ imádásán, mellyek a’ látható és láthatatlan dolgokra ügyelnek, nevök Sin Kami. Daïri, kinek nemzetsége azon istenségektől állítatik származni, kik régi időkben az országot kormányozták, volt eredetileg feje ezen vallásnak, melly minden istenei között leginkább tiszteli Tea-sio-dae-sin (ïaz égi fénynek nagy szelleme”) istennét, ettől ered a’ Daïri nemzetség is. Fő temploma e’ nemzetségnek Nac-koo (belső templom) vagy más névvel Dan-sin-koo, fekszik Izeh tartománynak Watarabeh kerületében. Epítetett a’ tizenegyedik Daïritól Krisztus’ születése előtt négy évvel. Igen egyszerű épület, körűlvéve más hét templomtól, melylyek egyéb istenségek és nemtőknek (geniusoknak) vannak szentelve. Nem messze tőle látni huszonnégy oltárt, vagy inkább kápolnát, mellyeken különféle véd szellemeknek tétetik áldozat. A’ Ghekoo (külső templom) ugyan ezen kerületben fekszik a’ nuki-noko-yamai hegyen. Ebben a’ Toyo-ke-o-dae-sin isten imádtatik; ő a’ Daïriak’ védistene ’s föld’ és ég’ teremtőjének tartatik. Ez okból szokott az Uralkodó Daïri ezen templomban áldozni ’s ajtatosságát végezni. Minden Daïri’ magossága, ünnepélyes beavatásakor, egy bambuszpálczával méretik meg, e’ pálcza azután a’ templomban őriztetik a’ megmért’ halálaig. Halálakor e’ pálcza 13 vagy 14 hozzá mellékelt papiros-szelettel, mellyeken a’ fejedelem’ nevei vannak, Nan-kooba vitetik; ezen pálczák a’ megholt Daïrik’ lelkeinek tartatnak. Ezeken kivűl Ghekooban egy szalmakalap, köpönyeg és ásó tartatnak, mint jelképei a’ földmivelésnek, a’ mi Japánban a’ katonai után a’ második rendet teszi. Ezen dolgok egy fejér szövetből készült kárpit megé tétetnek ’s a’ nép azt hiszi, hogy mind annyi istenek’ képeit rejtette el. Ghe-koo’ alapítása szinte Krisztus előtt 4 évvel történt. Körűle négy más templom is áll, közűlök egyik a’ szélé, másik a’ földé, harmadik a’ holdé. 16 oltár és kápolna közel, ’s nyolcz távolabb áll tőle különféle istenek’ számára. Izeh’ tartománya általában tömve van templomokkal és áldozó helyekkel ’s szent helynek tartatik. Tensio-dae-sie’ istenné’ testvére Fatsman (szokottabb neve Usa Fatsman), temploma Bunzen tartományban Usa mellett 570 évvel Kriszt. ut. építetett. Fatsman Japánnak hadistene; a’ császárok gyakran küldenek hozzá követséget tanácskérés végett fontosabb dolgokban.

 

A’ japánok Ten-sio-dae-sin istennét úgy tekintik, mint országuk’ alapítóját, legmélyebben tisztelik, ’s a’ tiszta Sinto vallás nem ismer lényt, melly felette volna. A’ Daïriak, kik ezen istennétől származnak, ezért viselik a’ Ten-si (ég’ fia) nevet. Ez égi nemzetség’ törzsöke kifogyhatatlan; a’ nép azt hiszi, hogy ha a’ Daïrinak gyermeke nem születik, az ég ajándékozza meg egygyel.

 

A’ kerületek’ véd-nemtőit többnyire utazók híják segédűl az utak’ és tenger’ veszedelmesebb helyein. A’ hajósok némelly tengerfokoknál áldozni szoktak ezen isteneknek eledelekkel, mellyeket a’ tengerbe hánynak; a’ mi egyszersmind chinai szokás is. A’ Niphon és Sikokf közötti csatornán a’ hajózás igen veszélyes: azért a’ japán hajósok, mielőtt ezen útra ereszkednének, áldozatot nyújtanak be Sanuki’ védistenének, kinek neve Konfira ’s temploma a’ Zotsusan’ hegyén áll. Konfira Ten-gunak (égi kutyának) tartatik. Rákkal, édesvízi hallal, fokhagymával, szokás neki áldozni. A’ Tenguk többnyire emberi alakban ábrázoltatnak, denevér-szárnyakkal és madárszájjal.

 

A’ második vallás, ’s Japánban az előkelő, mióta nép’vallása lön, a’ Buddha vallás. Ez Indiából származott által Chinába ’s később Koreába még azon kor előtt, mellyben mi az időt számlálni kezdjük; Koreából jött azután Japánba. 552d. évben Kriszt. ut. Ezen évben, úgy mondják a’ japán évkönyvek, a’ fiaksai király egy követséget külde, hogy Kinmei-tino Daïrinak a’ Buddha Siaka’ képét ’s vallásának classical könyvét több más dolgokkal egyetemben általadja. Egyike a’ ministernek iparkodott a’ császárt rá beszélni ezen isten’ imádására; egy másik ellenben nem javallá azt ’s azt monda a’ császárnak: hogy az ő országa isteni származatú, ’s egy Daïrinak sok istent kell most is már imádnia, ha még idegen országok’ isteneit is fogja imádni, akkor a’ honiak neheztelni fognak. Ámbár a’ Daïri ezen beszédre nyugtalan leve még is a’ Buddha vallás ezen idő óta utat kezdett magának törni Japánba, ’s nem sokára diadalmaskodott, némelly üldözéseknek daczára is, mellyeket szenvednie kellett. Mert miután Suckoteno császárné, ki 593tól 628 Kriszt. ut. uralkodott, Mumaya-dono-osi rokonát adoptálta, ez Mumako nevű barátjával mindenkép ügyekezett a’ Buddha vallás’ elterjesztésén; garanokat (templomokat) építetett, és Koreából papokat hivatott be. Az új hittanítmány nem csak palotákban, hanem a’ köznép közt is észrevehető haladást tett, ’s kivált a’ köznépre a’ sok pompa és szertartás, mi a’ régi egyszerűbb vallásban nem volt, igen csábító behatással munkált. Ez idő óta, sok Buddha-papok jöttek be Chinából és Koreából, és sok japánok, kik papi életre szánták magokat, Chinába mentek tanúlni az új vallást. Magok a’ Daïriak, kik előbb fejei voltak a’ Sinto-vallásnak, általtértek a’ Buddha-hitre, sőt a’ császári ház’ néhány’ herczegei, kik az ország’ régi isteneitől származtanak, megnyirván fejöket, papokká lettek az új vallás’ klastromaiban. 805. évben Kriszt. ut. az 50dik Daïri Buddha istenségek’ képeit állítatott fel a’ császári piaczon, ’s Indiából hozott szent könyveket olvastatott, magyaráztatott, ’s fölvevé a’ Kuan-tsiót, a’ mi annyi, mint a’ keresztyéneknél a’ keresztvíz. Ezen szertartás egy sötét helyen vitetik végbe, hol senki sem láthatja mi történik. A’ templom’ fő papja meglocsolja az ujoncz’ fejét vízzel néhány szót mondván hozzá.

 

A’ Buddha-vallás Japánban szakadatlanúl terjedezett egész ezen időszakig, midőn a’ kormánytól status’ vallásává neveztetett; ezen körülmény a’ Buddha és Sintó-vallásokat, ámbár egymástól lényegesen különböznek, egyesítette a’ köznép között, ’s a’ tudósok óvakodnak a’ kettő’ különbségeit fejtegetni. Ezen öszszeolvadás most annyira ment, hogy a’ Sinto-istenek gyakorta Buddha-templomban imádtatnak, és viszont. A’ Buddha’ hívei ismét többféle Sió-kra (observantiákra) oszlanak fel, mellyeket néha, bár nem sajátlag, sectáknak neveznek. Minden templom és klastrom ezen observantiák’ egyikéhez tartozik, vannak azonban olylyanok, hol kettő van divatban. Illyetén fő felekezet (observantia) nyolcz van öszvesen. I. A’ három kör’, II. a’ törvényre való visszasugárzás’, III. a’ Kufia könyv’ IV. a’ szabályok’, V. Ziôo-zits könyv’ vagy a’ tökéletes valóság’, VI. a’ Ke-gon-kio könyv’, VII. a’ Teudai hegy’, VIII. a’ valódi szó’ observantiája. Ezen felekezetek, különböző időkben és különböző emberek által hozattak be. Néhány közűlök ismét alosztályokra ágzik el. A’ két utósónak hívei sanscrit nyelven imádkoznak ’s vallást illető könyveik Bavanagani betűkkel vannak írva, mellyeket ők Bon-ze (Fan-tse) vagy hindu-betűknek neveznek. — Ezen fő observantiákon kivűl vannak még többek is, mellyekből a’ következők nevezetesbek 1.) a’ buddhai eszmélődés, 2) a’ tisztaság’ országának observantiája, 3) a’ valódi observantia, 4) a’ nap’ lotusa, 5) az idő, 6) a’ nagy imádkozó Buddha. — Említésre méltó még a’ Yamabusok’ szerzete, vagy azoké, kik a’ „hegyeken visszavonulnak.” másként „kik a’ hegyeken alusznak.” Alapitójok Yen-nen-kio-sia volt 701 évb. Kriszt. ut. Most a’ Yamabusok varázslóknak tartatnak. Papjaik húst esznek és házasodnak is, a’ mi a’ Buddha-felekezetek’ többi papjainál nagyobbára nincs szokásban.

 

Buddha-templomokkal (nevök Zi) egész Japán meg van rakva. Köztök legnevezetesebb a’ Fo-ko-zi kio’ délkeleti részén. Kerítése több vallási épületeket foglal magában, mellyek között a’ Nagy-Buddha’ terme legnevezetesebb; benne Buddhának egy természetfeletti nagyságú szobra van, ’s Rusianának neveztetik, melly szó a’ sanscrit Roshanából van elrontva, ’s „ragyogót” jelent. Ekkép 157ban állítatott fel Taiko, vagy Fideyosi katona-császártól; a’ terem mellyben áll, 1596 egy remítő földrengéskor összeomlott. 1602. Fide-yori, Taiko’ fia, ismét felépítette azt: de a’ szobor, melly aranyozott érczből vala, miután egy más földinduláskor 1662 igen megrongáltatnék, összeolvasztatott, ’s az érczből pénz veretett, helyette pedig egy faszobor, aranyos papirossal bevonva, állítatott fel 1667. Ezen szobor, melly még ma is áll, Buddha istent lotus-virágon hindu módra ülve ábrázolja; teste 77 lábnyi 5¼ hüvelknyi ’s az egész szobor 89 láb 8¾ hüvelyk. A’ szobor’ feje kiemelkedik a’ terem’ fedelén kivűl. Nem messze hozzá egy kápolna van, neve Mimi-tsuka (fülek’ sírja) mellybe a’ koreabéliek’ füleik és orruk temettettek, kik a’ Tacko elleni harczban hullottak el. Ez őket besózva, hordókban Japánba hozta. A’ külső templomfalnak nagy csarnoka Ni-wo-monnak vagy „két király’ kapujának” neveztetik; ezen tágas csarnokban, melly 83½ lábnyi, minden oldalon egy collossalis 22 lábnyi magas alak látható, mellyek két égi királyt, Avan és Ingot képzik, mind rendszerinti ajtóőreit a’ Buddha templomnak. Egy más épületben, melly a’ Nagy-Buddha’ terme előtt áll, van a’ világ’ legnagyobb harangja; magassága 17 láb 2½ hüvelyk, és nyom 1,700,000 japán, vagy 2,040,000 hollandi fontot, és így ötször nehezebb, mint Iwan Weliki’ harangja Moszkovában.

 

A’ templomkerítés’ délkeleti részén van egy nagy szoba, melly „harmincz három ívnyinek” neveztetik. Építetett a’ 74dik Daïri által 1108 és 1123 év között, ki itt Kuan-won isten’ képét is tizenegy arczczal felállítatta. A’ kép, a’ Daïri’ lemondása után, utódjától szenteltetett fel. A’ 77. Daïri, ki szinte lemondott a’ thronusról és pappá lőn, 1164 évben igen sok képeit állította fel ezen istenségnek. Ezen szoba 491 lábnyi hosszaságu. A’ nagy oltárnak mindenik oldalán tíz sor szék vagyon, egyik a’ másiknál egy lábnyival mindig magasabb. Minden soron 50 szobor áll, 5 lábnyi magasságú, az ország’ ízlése szerint jelesen készítve, ’s aranyos papirossal bevonva. Azon kis bálványok’ száma szerint itélve, mellyek a’ nagyobbak’ fején, vállán, karjain ’s kezein felállongatva vannak (némellyiken 40—50 is), úgy látszik nem túlságos a’ japánoknak azon állítása, hogy ezen templomban 33,333 bálvány vagyon. A’ katonák mindennap gyakorolják magokat nyilazásban a’ Kuan-won’ terme mellett. A’ templom’ lajstromaiban találtatik, hogy 1686 Bawa Daifats, Kitsiaból, ezen helyen egy nap alatt 13,053 nyilat lőtt el, mellyből 8133 találta a’ czélt. A’ harmadik elterjedt vallás Japánban a’ Sin-do, vagy Confucius’ philosophiai tanítmánya. Ezt ama’ híres Wonin hozta be Chinából, úgy látszik 248. évben Kriszt. ut. mellyért ő isten gyanánt tiszteltetik. Fő temploma Idzumi tartományban fekszik.

 

(Nyelv). Ozin-teno’ ideje óta egész mai napig a’ chinai ideographicus jelek és chinai nyelv divatban vannak Japánban ’s többnyire a’ tudományos munkákban használtatnak, azonban közönségesen is ismeretesek. Mindazonáltal, minthogy a’ japán nyelv’ szerkezete a’ chinaitól észrevehetőleg eltávozik ’s a’ chinai betűknek gyakran a’ legkülönbféle értelmök van, csakhamar éreztetett azon szükség, hogy ezen segíteni kellene. Így találtatott fel a’ VIII. század’ közepén a’ szótagok’ rendszere, melly Kata-kana és Fira-kana-nak neveztetik ’s az ország’ nyelvében teljes divatra jutott, annyira, hogy most bajosan találtatik, ki ezt olvasni nem tudná.

 

Azon pillantattól kezdve, hogy a’ japánok irott nyelvvel birtak, literaturájok időszakonként sebesen haladott. Fájdalom, hogy Europában alig ismertetik. Azon kevés japán könyvekből itélve, mellyeket bírunk, látszik, hogy ezen népnél mindenféle könyvek vannak, leginkább pedig historiai irások, és igen kiterjedett szép literatura. A’ papirossal élés a’ XVIId. század’ elején kezdődik ’s a’ könyvnyomtatás, chinai módon, 1206, következőleg 250 évvel előbb mintsem Európában, találtatott fel.

 

Berghaus’ évkönyvei’ VIIId. köt.

 

(Forrás: Széplaki Erneszt: A Japán birodalom. Japán irományok után Klaproth. = Tudomány Tár, 1834. III. köt., 146-160. o.)