| Az egészség és betegség alapja: a test és az egészséges állapot |
 |
 |
 |
| Tibeti gyógyászat |
| Írta: Buffo |
| 2009. május 12. kedd, 11:13 |
|
A tibeti buddhizmus felfogása szerint minden élő és élettelen azonos anyagi alappal rendelkezik, nevezetesen az öt kozmikus energiából avagy az öt őselemből tevődik össze. Ezeket a következőképpen fordítják:
Ezek a fordítások azonban megtévesztők, ugyanis az ezen szavak számunkra érvényes jelentései a saját kultúrkörünk meghatározta fogalmi elnevezések, s nem fedik a tibeti buddhizmusban hozzájuk kötődő fogalmakat. Jobb híján azonban arra kényszerülünk, hogy ezeket a terminusokat alkalmazzuk, meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy ezek itt inkább princípiumokat fednek vagy az említett elemek ősképeit. A köznapi "víz" fogalom történetesen nem csak a víz kozmikus energiáját hordozza, hanem ugyanúgy a világon minden más, az öt kozmikus energia együtteséből tevődik össze. Az öt kozmikus energia elméletére épül az anatómia, patológia és farmakológia is. Ez azt jelenti, hogy a beteg, a betegség és a gyógyszer alapjában véve azonos anyagi bázissal bír. Az életnedvek: A három ún. életnedv (tibeti: nyesz-pa vagy 'du-ba) a következő:
Ezek az európai orvosi hagyomány terminusával nedveknek nevezett fogalmak az emberi testben az öt kozmikus energia, az elemek képviselői, ugyanakkor ezek felelősek a szervezet egészséges vagy beteg állapotáért. Tibeten kívül történtek már próbálkozások a nedvek bizonyos anyagokkal történő azonosítására, más megközelítésben pedig a mozgással, az energiával illetve az inerciával történő analógiák felállítására.
A magyar fordítás sem problémamentes, hiszen a magyar nyelvben a "szél" , az "epe" és a "nyálka" nem feltétlenül egyezik meg azokkal a fogalmakkal, melyekre a tibeti elnevezések vonatkoznak, így ha jobb híján meg is tartjuk ezeket a magyar fordításokat, meg kell jegyezni, hogy a "szelet" mint érzékelést és mozgató, motorikus folyamatot, az "epét" mint anyagcsere folyamatot, a "nyálkát" mint asszimilációs folyamatot lehet meghatározni.
A három nedv közül az egészség és betegség dolgában legfontosabb szerepe a rlung-nak van. Ez felelős az izgatottságért, a kórokozók koncentrációjáért, a mkhrisz-pa és a bad-kan terjedéséért valamint a beteg szervezet leromlottságáért és elgyötörtségéért. Strukturális alkotóelemei a levegő és az éter elemek, jellemzésére azonban egy sajátságos rendszer kategóriait használják, mely rendszer később, az Ízek és minőségek című fejezetben kerül ismertetésre. E rendszer elemei közül a rlung funkcionális jellemzői a következők: "durva", "könnyű", "hideg", „mozgékony", "merev" és "finom". Betegséget akkor okoz, ha ezen jellegzetességei közül néhány alapvetően megbomlik. A buddhizmus magyarázata szerint magának a rlung-nak létrejötte a három főbűn egyikében, a vágyakozásban ered. (A három főbűn, melyet a világ kerekének ábrázolásában a kerék központjában feltűntetett három állat – kígyó, kakas és disznó – jelképez, a ragaszkodás vagy kéjvágy /’dod-cshagsz/, a harag /zse-szdang/ és a tompaság /gti-mug/) Megfigyelhető, hogy a tibeti orvostudomány egy olyan rendszer, melyet átjár a buddhizmus. Ez már annál a pontnál szembetűnik, hogy a betegségek fő okának a tudatlanságból eredő három tényezőt tekinti, amelyeket a buddhista főbűnökként tartanak számon. Ugyanakkor ez az a pont, ahol megjelenik az Európában a legutóbbi időkig feledésbe merült pszichoszomatikus szemlélet. Figyelmes szemlélődéssel több közös vonást is találunk a tibeti és az európai orvosi rendszer között. Elgondolkoztató ugyanakkor, hogy a buddhista szemlélet miként egyeztethető össze a húsfogyasztással, az alkoholfogyasztással. Sőt, a fogyasztásara alkalmas húsok között – mint majd látni fogjuk – az emberhús is szerepel, amit itt nem lenne helyes kommentálni. Nyilvánvaló, hogy a tibeti orvosi rendszer – vagy az az orvostudomány, amelyből a tibeti táplálkozik - jóval a buddhizmus kialakulása és elterjedése előtt keletkezett, így magába foglal olyan elemeket is, amelyek nem egyeztethető össze a buddhizmus erkölcsi tanításaival. Nem ritka a világtörténelemben egy adott vallásnak a helyi szokások gyakorlatára történő rátelepedése. Az ősi Turfán gazdasága nevezhető egy ilyen jellegű történet áldozatának. A történelmi feljegyzések szerint a ma Kína észak-nyugati részéhez tartozó, főleg ujgurok lakta Turfánban valaha a világ legfinomabb borát készítették. Ennek a virágzó gazdaságnak a borfogyasztást tiltó iszlám terjedése azonban véget vetett, és a bor helyett maradt a mazsola. (Napjainkban ismét állítanak elő kiváló minőségű bort Turfánban, van talán remény a valamikori borkultúra újbóli felvirágoztatására.)Noha a rlung jelen van a test minden részében - természetesen változó eloszlásban -, legjellemzőbb területei a bőr, a csontszövetek, az ízületek, a medence tájéka és a vastagbél. A rlung irányítja a test összes tudati és izomtevékenységét a központi és a perifériás idegrendszer által. Öt különféle típusa ismeretes:
Ez az ötfajta rlung felelős a szívverésért, a légzés ritmusáért, a gyomor mozgásáért valamint a test szándékos és önkéntelen mozdulataiért. Részletesebben vizsgálva a fenntartó rlung, mely a fejtetőn lakik, a torok és a szegycsont mentén mozog. Ez működik az étel nyelésekor, iváskor, belégzéskor, köpésnél, tüsszentéskor, böfögésnél, ez tisztítja az elmét és az érzékszerveket, de vezérli az emlékezést is. A felfelé tartó rlung, mely a szegycsont táján honos, az orr, a nyelv és torok irányában mozog. Ez működik közre a hangképzésnél, egyben erőt is ad, szerepe van a test színének, energiájának, az elme tisztaságának változásaiban. A szétterjedő rlung a szívben lakik, de bejárja az egész testet. Elsődleges funkciója a test keringési csatornainak működtetése. Felemeli és leengedi, kinyújtja és visszahúzza a végtagokat, segít a test helyváltoztatásában, kinyitja és bezárja a testnyílásokat, de szerepe van a legtöbb mozgásban. A tűzszerű rlung a gyomorban és a vékonybélben tartózkodik, de kimozdul az üreges szervek felé. (Az üreges szervek első öt eleme megegyezik a kínai orvosi rendszerben ismert fu vagy jang szervekkel, melyek a vastagbél, epehólyag, vékonybél, gyomor és húgyhólyag. A tibeti rendszer ide sorolja férfiaknál az ondóhólyagot illetve nőknél az uterust, míg a kínai rendszerben ennek helyén az ún. hármas melegítő szerepel.) Segédkezik az ételek lebontásában és azoknak a szövetekbe történő feldolgozásában. A lefelé tisztitó rlung a nemi szervek tájáról a vastagbél, a húgyhólyag és a combok felé mozog. Ez bocsátja ki illetve tartja vissza a spermát, a menstruációs vért, a székletet, a vizeletet, de magát a magzatot is.
A metabolikus mkhrisz-pa elsődleges tartózkodási helye a gyomor és a nyombél tájékán van, fő funkciója a táplálék megemésztése, a tápanyagoknak a salakanyagoktól való elválasztása, energiát gerjeszt, hőt és erőt ad a testnek. Ezen túlmenően elősegíti a többi típusú mkhrisz-pa egészséges alakulását. A színtelenítő mkhrisz-pa tartózkodási helye a máj, fő tevékenysége pedig a tápláléknak a test hét alkotórészévé való alakítása. A meghatározó mkhrisz-pa a szívben lakik. Olyan szellemi magatartások gerjesztését határozza meg, mint például a büszkeség vagy a vágyakozás. A láttató mkhrisz-pa a szemben honos, a látási folyamatban tölt be irányító szerepet. A szinező mkhrisz-pa lakóhelye a bőr, elsődleges feladata pedig a bőr színének alakítása. A testnedvek harmadik eleme a bad-kan, melynek strukturális alkotóelemei elsősorban a föld és víz elemek, míg funkcionális jellemzői - ismét az Ízek és minőségek című fejezetben részletezésre kerülő rendszer elemei alapján - a következők: "nehéz", "olajos", "hűvös", "mozdulatlan", "sima", "tapadó" és "tompa". Egyes táplálékok, bizonyos cselekedetek, traumák vagy külső organizmusok hatására a bad-kan burjánzásnak indul, normális funkcionális tulajdonságai lecsökkennek, növekedésnek indulnak vagy széthullanak. A bad-kan létrejöttéért a buddhista főbűnök harmadika, az eltompultság a felelős. Mint a másik két testnedv, a bad-kan is öt különböző fajtával rendelkezik:
A fenntartó bad-kan lakóhelye a mellkas, fő funkciója pedig a másik négy bad-kan típus támogatása valamint a testben a nedvek áramoltatásának fenntartása. A gyomor legfelső része a lebontó bad-kan helye, melynek elsődleges feladata az elfogyasztott élelem felőrlése. Az ízekkel az ízlelő bad-kan foglalkozik, melynek legjellemzőbb tartózkodási helye a nyelv. A gyönyört adó bad-kan az érzéki beteljesülések fő lebonyolítója, s teszi ezt koponyabeli székhelyéről. Az összekötő bad-kan az ízületi nedvvel azonosítható, mely az izületek között tanyázik, kenegetvén, rugalmassá téve azokat. A tibeti gyógyászatban igen fontos a nedvek, azok funkcióinak és jellegzetességeinek pontos ismerete. Nem kevésbé fontos azonban ismerni a nedvek és a különféle tudatállapotok közötti összefüggéseket is. Az a tény, hogy pszichológiai hajlamok alapvető fontossággal bírnak az egészség és betegség meghatározásánál az emberi élet számos szintjén megfigyelhető. Minden ember külseje kifejezi azokat a minőségeket, amelyeket a rá leginkább jellemző emóció-típusok határoznak meg. Az elme ellenőrzi az idegrendszert, mely szabályozza az izomrendszert. Az izmok meghatározzák az arc és a test formáját, így alakul ki a következő hét alaptípus:
A valóságban azonban ezen alaptípusoknak számtalan, különféle arányú összetétele illetve keveréke létezik, a tiszta típus rendkívül ritka. A testet felépítő alkotórészek: Az egészséges állapot elemeit ábrázoló fa képén feltűnik az a hét alkotórész (lusz-zungsz bdun), amely az indiai ájurvédikus orvoslás rendszerével összhangban az emberi testet alkotja. Ezek a következők:
Az elfogyasztott ételek hasznosított része idővel átalakul a többi alkotórész valamelyikévé, elsősorban vérré. A vér az élet forrása, ez hozza létre és tartja fenn a test izomszöveteit, melyekből a zsírszövetek jönnek létre. A tibeti felfogás szerint a zsír megszilárdultával alakul ki a csont, amely majd a csontvelőt megtermeli. A csontvelő pedig a regeneratív anyagok, a sperma és a pete forrása. A tisztátalanságok, a salakanyagok hármasa (dri-ma gszum) a következő:
A széklet a testben létrejövő szilárd salakanyag, melyet a (thur-szel), a lefelé tisztító rlung választ külön a tápanyagoktól. A vizelet a vese által a vérből leszűrt folyadék, az izzadság pedig a zsírszövetek váladéka. Az egészség megőrzésének módja tehát a megfelelő étrend, a helyes életmód és szellemi fejlődés, melynek eredményeképpen a három fő fiziológiai tényezőcsoport - az életnedvek, a testet felépítő alkotórészek és a salakanyagok - egymással egyensúlyban, egészséges módon működik. Rendellenesség ennek megfelelően akkor lép fel, ha ezeknek a fiziológiás tényezőknek egészséges rendje a helytelen étrend és életmód, trauma vagy fertőzés révén felborul. |
